Georgescu, Paul: A hallgatás küszöbén (Bukarest, 1978)

1923. november 7-én születtem egy bárágani faluban; líceumi1 és böl­csészkari tanulmányaimat Bukarest­ben végeztem. Körorvos apámnak há­la, korán megértettem, mi az oka a le­írhatatlan szegénységnek dúsan termő szülőföldemen, s végül is neki köszön­hetem azt is, hogy a ráció híve vagyok, s mindenfajta nemzeti gyűlölködést patologikus jelenségnek tekintek. Ezek után érthető: nem igényelt sok fontol­gatást, hogy két héttel a Vasgárda uralomra jutása után, 1940 szeptem­berében belépjek a KISZ-be. A fel­­szabadulás után több lapnak, folyó­iratnak voltam belső munkatársa; há­rom évtizedes irodalomkritikai mun­kásságomról — négy másik mellett — a Polivalenta necesará (A szükséges többértékűség, 1968) és a Printre cár^i (Könyvek között, 1973) című tanul­mányköteteim tanúskodnak., Prózaíró­ként elég későn, negyvennégy éves ko­romban mutatkoztam be, a Virstele ti­­nere(ii (Az ifjúság kora, 1967) című no­­velláskötettel. Ezt további elbeszélé­sek, regények követték: Coborind (Mélységekbe szállva, 1968), Trei nu­­vele (Három novella, 1973), Doctorul Poenaru (Poenaru doktor, 1976), Re­­velionul (Szilveszter; sajtó alatt). Éle­sen kritikai, ironikusan elmélkedő mű­veket igyekszem írni; viszolygok bármi­féle képzelgéstől, rejtélytől, kalandos fordulattól. Csak azt írom, amit tudok; amit nem éltem át, arról nem az én dolgom írni. A hallgatás küszöbén cí­mű regényem is megélt helyzeteket, pillanatokat rögzít, a fasizmus elleni harc éveinek tapasztalatait. A való­sághoz nem adtam hozzá semmit — szükségtelen lett volna. Paul Georgescu

Next