Georgescu, Paul: A hallgatás küszöbén (Bukarest, 1978)
1923. november 7-én születtem egy bárágani faluban; líceumi1 és bölcsészkari tanulmányaimat Bukarestben végeztem. Körorvos apámnak hála, korán megértettem, mi az oka a leírhatatlan szegénységnek dúsan termő szülőföldemen, s végül is neki köszönhetem azt is, hogy a ráció híve vagyok, s mindenfajta nemzeti gyűlölködést patologikus jelenségnek tekintek. Ezek után érthető: nem igényelt sok fontolgatást, hogy két héttel a Vasgárda uralomra jutása után, 1940 szeptemberében belépjek a KISZ-be. A felszabadulás után több lapnak, folyóiratnak voltam belső munkatársa; három évtizedes irodalomkritikai munkásságomról — négy másik mellett — a Polivalenta necesará (A szükséges többértékűség, 1968) és a Printre cár^i (Könyvek között, 1973) című tanulmányköteteim tanúskodnak., Prózaíróként elég későn, negyvennégy éves koromban mutatkoztam be, a Virstele tinere(ii (Az ifjúság kora, 1967) című novelláskötettel. Ezt további elbeszélések, regények követték: Coborind (Mélységekbe szállva, 1968), Trei nuvele (Három novella, 1973), Doctorul Poenaru (Poenaru doktor, 1976), Revelionul (Szilveszter; sajtó alatt). Élesen kritikai, ironikusan elmélkedő műveket igyekszem írni; viszolygok bármiféle képzelgéstől, rejtélytől, kalandos fordulattól. Csak azt írom, amit tudok; amit nem éltem át, arról nem az én dolgom írni. A hallgatás küszöbén című regényem is megélt helyzeteket, pillanatokat rögzít, a fasizmus elleni harc éveinek tapasztalatait. A valósághoz nem adtam hozzá semmit — szükségtelen lett volna. Paul Georgescu