Gerando, Auguste de: Erdély és az erdélyiek (Kolozsvár, 2018)
10. fejezet. A rörök háborúk
visszaadván az országnak régi fényét, későbbre tolta azt az időszakot, amikor Magyarország Ausztria zsákmánya lehet. Hunyadi mindenkinél korábban ismerte el a fiatal Lászlót mint királyt. Sietett átadni az általa ideiglenesen birtokolt királyi hatalmat, bár könnyűszerrel meg is tarthatta volna, ha nem az ország szolgálata vezérli, hanem más irányú ambíciók. Önmérsékletére és törvénytiszteletére föl kellett figyelnie a királynak is. László lelkében azonban az ausztriai ház szempontjai kerekedtek felül, nem saját szíve sugallata. A Hunyadi Jánoshoz erősen kötődő magyar nemesek azt kívánták, hogy a fiatal király köszönje meg nyilvánosan a kormányzónak az országért tett szolgálatait. Mindez teljesen jogos volt, László nem tagadhatta meg a hozzájárulását; de a tanácsadói megragadták az alkalmat, hogy bevádolják Hunyadit. Csak tetteti, hogy aláveti magát - mondták -, de valójában a koronára fáj a foga. Valahányszor Hunyadi győzelmet aratott, a tanácsadók arról győzködték a királyt, hogy a hadvezér magának akarja kisajátítani a hadsereget, és a győzelemmel csak a népszerűségét akarja növelni. Végül a minden hájjal megkent Ciliéi Ulrich elterjesztette a legabszurdabb és leggyűlöletesebb hazugságot: erősködött, hogy Hunyadi János a király életére tör. László ezt el is hitte, és magához rendelte a kormányzót Bécsbe, nem lévén elég bátor, hogy Magyarországon csapjon le rá. Hunyadi jó lelkiismerettel indult útnak, de mivel még időben figyelmeztették azok a főurak, akik belé vetették minden reményüket, kijelentette, hogy nem lépi át az országhatárt. Ulrich, türelmetlenségében egészen KöpcsényigM’9 elébe ment. Hunyadi csatlakozott is hozzá - kétezer magyar hívétől kísérve -, de aztán néhány megbeszélés után visszafordult. Rájött, hogy Ulrich csak azon mesterkedik, hogyan csábítsa a városba, hogy aztán elfogassa. Mindeközben Hunyadi szívesen találkozott volna a királlyal, hogy felvilágosítsa az intrikákról, melyekkel körül van véve. Egy másik alkalommal is elindult Bécsbe, de a magyar határon megállva azt követelte, hogy mielőtt továbbmegy, László állítson ki a számára menlevelet. Ulrich megígérte, hogy személyesen fogja azt elvinni, majd azt is jelentette, hogy a király is érkezni fog, hogy találkozzon Hunyadi Jánossal. Erre Hunyadi belépett Ausztria területére, bizakodva közeledett Bécs felé, amikor barátai azt javasolták, hogy álljon meg. Sem a király, sem Ulrich nem jött elébe. Egyszer csak megjelenik Ulrich; állítja, hogy nála van a menlevél, majd váratlanul jön egy követ is azzal a hamis hírrel, hogy László közeledik. Hunyadi tüstént megsejtette az igazságot. „Barátom mondta jóindulatúan a követnek -, ugye most hazudtál?” Aztán Ulrich felé fordulva így kiált föl: „Te álnok, vigyázz, nehogy magadnak ásd a sírt, amit nekem szántál! Te vagy az én hatalmamban. Meg is kapnád tőlem méltó büntetésedet, ha a királyom iránti köteles tisztelet és szeretet nem fogná le a karomat. Menekülj, és meg ne jelenj többet a szemem előtt, mert nem fogok kegyelmezni!” Hunyadi Nándorfehérvár megvédésével bosszulta meg a király álnokságát, mivel halála előtt nem sokkal majdnem ellenségei áldozatává vált. Ez volt a 569 569 Köpcsény: falu Pozsonytól délre, jelenleg Ausztriához tartozik. 189