Gerando, Auguste de: Erdély és az erdélyiek (Kolozsvár, 2018)
14. fejezet. A Maros völgye
ban van, mint a Hunyadi János-féle szárny. A tornyokban hálószobák vannak, a vastag falú termeket pedig részekre osztották, és hivatali helyiségekké alakították. Hunyadi Mátyás építkezései alig ismerhetők fel. Csak annyit lehet látni, hogy a gótikus ívek mindenfelé félbe vannak törve a válaszfalaknál, a boltozatot új falak vágják szét, és a gótikus ablakokat a polgári ízlésnek megfelelően megnagyobbították. Az ember nem tudja úgy bejárni ezt a várat, hogy ne átkozná az osztrák kormány garasoskodását, akinek nincs néhány ezer forintja arra, hogy a hivatalnokai számára máshol építsen irodákat. Még nem húzott elég hasznot ebből a vandalizmusból. Az új helyiségek, melyeket nem tudom, miféle számítások alapján hoztak létre, többségükben sötétek és kényelmetlenek; még az a szerencsétlen szabályosság sincs meg bennük, ami az állami épületeket jellemzi. Tegyetek hát tönkre szinte a semmiért egy nemzeti emlékhelyet! De úgy volt megírva, hogy Vajdahunyad a kincstár kezébe fog kerülni. Mátyás halála után fia, Corvin János a birtokos, akinek özvegye, Frangepán Beatrix eladta a várat a Török családnak. Mivel 1605-ben Török Istvánt a törökök elfogták és Konstantinápolyba hurcolták,685 felesége tizenkétezer tallérért eladta a várat. Ekkor került a Bethlenek kezébe, akik helyrehozták, majd a XVII. század közepe felé ennek a családnak két női tagja volt a tulajdonos, akik közül az egyik Thököly István686 grófhoz ment férjhez, a másik pedig Zólyomi Dávid grófhoz. A vár e két birtokos közt oszlott meg, akik a várudvaron többször megütköztek egymással. Még ma is látható az ablakok mellett néhány lyuk, melyeket muskétájuk golyója ütött. A vár már 1599-ben részben leégett Mihály vajda oláhjainak gyújtogatása következtében. Amikor Thököly Imre felségárulási pert vont magára, tehát kimondták róla, hogy áruló, és megfosztották javaitól, éppúgy, mint Zólyomi Miklóst, Zólyomi Dávid fiát, aki Törökországba menekült, Vajdahunyad Erdély fejedelmének, Apafi Mihálynak a kezébe került, aztán utódáé, Lipóté lett. Ettől az időtől fogva Ausztria császáraié. Őket pedig nem nagyon érdekli a magyar dicsőség. Hagyták, hogy a kincstár tönkretegye a régi termeket, ahol egykor Hunyadi János hangja dörgött; és hagyták, hogy állami alkalmazottak költözzenek Mátyás király és Bethlen fejedelem büszke bástyáiba. A Habsburg császárok nevében mertek kezet emelni a falakra, melyek egykor a Hunyadiakat védték. De Gerando itt összekeveri Török Istvánt a nagyapjával: enyingi Török Bálint volt a vár tulajdonosa, amikor 1541-ben (az Egri csillagokból ismert módon) török fogságba esett, és Konstantinápolyba hurcolták. 1605-ben Török István, Bálint unokája azért veszítette el a várat, mert Bocskai a szerencsi országgyűlésen hűtlennek nyilvánította, és elkobozta tőle (Schreiber 2006. 19). 686 Thököly István (*1623 11670) felvidéki magyar főúr. Thököly Imre apja. 244