Herédi Gusztáv: Aranyhomok. Novellák (Bukarest, 1987)

Herédi Gusztáv üj novel­­láskötete kétségkívül szép­­irodalom, habár szerzője semmiképp sem tagadhat­ja közírói voltát. írásait mélységes felelősségérzet hatja át mindenért, ami körülvesz bennünket: ter­mészetes környezetünkért, bolygónkért, a Földért, melyet természeti szépsé­gek ékesítenek, de a pusz­tulás veszélye is mindun­talan fenyeget (Aranyho­mok, Parti beszélgetés), a kisebb-nagyobb közössé­gekért, akár beléjük tar­tozik maga is, akár nem, mert térben távol esnek és jellegükben a magun­kétól merőben különböz­nek. Gyöngéd megértéssel közeledik embertársaihoz: a kiérdemesült erdőkerü­lőhöz (Vén hegyi rabló), a közgúnynak kitett őrült­höz (A járda szélén). A történetek szövetén át­üt az élmény elevensége — gyakoriak a feltehetően önéletrajzi utalások — hő­sei által a szerző szünte­len szembesülni kénysze­rül jelenkori cselekedetei­vel, egykori önmagával.

Next