Herédi Gusztáv: Aranyhomok. Novellák (Bukarest, 1987)
Herédi Gusztáv üj novelláskötete kétségkívül szépirodalom, habár szerzője semmiképp sem tagadhatja közírói voltát. írásait mélységes felelősségérzet hatja át mindenért, ami körülvesz bennünket: természetes környezetünkért, bolygónkért, a Földért, melyet természeti szépségek ékesítenek, de a pusztulás veszélye is minduntalan fenyeget (Aranyhomok, Parti beszélgetés), a kisebb-nagyobb közösségekért, akár beléjük tartozik maga is, akár nem, mert térben távol esnek és jellegükben a magunkétól merőben különböznek. Gyöngéd megértéssel közeledik embertársaihoz: a kiérdemesült erdőkerülőhöz (Vén hegyi rabló), a közgúnynak kitett őrülthöz (A járda szélén). A történetek szövetén átüt az élmény elevensége — gyakoriak a feltehetően önéletrajzi utalások — hősei által a szerző szüntelen szembesülni kényszerül jelenkori cselekedeteivel, egykori önmagával.