Horváth Imre: Ha a múzsa táncra kérne… Élmények és reflexiók (Bukarest, 1984)

Sokszínű varázstükör Hor­váth Imre prózakötete. Fe­jezetenként, szinte oldalan­ként más-más arcát villantja az emlékezőnek. A gyermek­kort benépesítő megannyi érdekes egyéniség vonul fel: rokonok, barátok, iskola­társak, tanárok. A szerző elbeszéli a kezdő újságíró egy életre meghatározó ta­lálkozásait költő- és író­társakkal. Másfajta vonzó­dásokról, a szellemi gyöke­rek kereséséről is szól. Fel­dereng a derűs, biztonságos öregkor idillikus hangulata, megtudjuk egy vers születé­sének a titkait. Csak futólag megismert városokat látunk, majd hosszabb-róvidebb idő­re otthont jelentőket: Mar­­gittát, Dést, az Ady és a holnaposok emlékét még őrző Váradot. Impresszió­kat rögzítenek, vagy medi­tációra késztetnek Horváth Imre új könyvének afo­rizma-tömörségű írásai.

Next