Horváth István: Az idő vízesése. Versek 1974-1976 (Bukarest, 1977)
Egy életmű utolsó fejezetét jelenti ez a könyv. Az élet, földhöz kötött kezdeteivel, földből lelkedzett megújulásaival szinte jelképes. Csak a véletlen halál nem illik, már-már nem is tartozik hozzá. A könyv pedig, végsőként is, csupa folytatást ígér. A mesének az a ritka világhódító parasztlegénye volt Horváth István, aki túlélte győzelmeit s a továbbépített mindenségről olyan ismerettel és személyesen tudott szólni, mint számára kiszabott termő földdarabról. Példaadó szorgalommal és becsülettel művelte a maga részét, hajlott korában sem szemlélődő nyugalommal, de jobbító nagy indulatokkal dolgozott. Bizonyság rá ez, a még életében összeállított verseskötet is, az utolsó.