Indig Ottó: Juhász Gyula Nagyváradon 1908-1911 (Bukarest, 1978)
Juhász Gyula és a színház
benne, aki „egy jobb rend vörös hajnaláról álmodozik.“8 A Forradalmi nász már jelzett kritikáját pedig azért idézzük, mert ebből az alkotói értéket a fiatalban éles szemekkel felfedező —- az évek múltán József Attilát is útra bocsátó — Juhász Gyulára ismerhetünk; itt is Lukács Györgyöt, „a nagyon fiatal és nagyon okos magyar esztétá“-t idézi9. Kevésbé barátságos a gyakran műsorra kerülő fércművekkel szemben. Gúnyosan szól a „darabgyáros“ Sardou-ról, aki nem látja az élet mélységeit, s „csak a közönség könnyzacskóira“ számít, Bernsteinről, aki „nem poéta — de nagyszerű üzletember“ és „kézzellábbal dolgozik az unalom ellen“, de ez „a művészetben önmagában nézve kevés“10. A Rubiconon innen című írásában Edouard Boutet egyik színművének sekélyességét teszi szóvá.11 Mindkét szerzőtől az igazi drámai összeütközést, a „lelki csatát“ kéri számon, nem elégszik meg „a csak szenzációs ízű epizódokkal.“12 „Képzelet és érzés ereje: ezek teszik az igazi művészt“ — írja Bernsteinről szóló cikkében,13 és ezt hiányolja több más alkalommal: a Buckbinder-, Fonson-, Vicheler-darabok kritikáiban. Bataille-t az új romantikusok közé sorolja; „a modern francia poéták között is finom, komoly és avatott művésznek“ tartja. Strind berg és Maeterlinck művészetéből pedig a misztikus jegyeket véli jellemzőnek. A színikritikus Juhász Gyula tudja, hogy a színház műsorpolitikájának kialakításában milyen szerepet játszik az anyagi szempont. Mégis olyan műsorpolitikát követel, amely a világ- és magyar irodalom nagy alkotásait színpadra állítva közönséget és színészt nevel, s nem csupán az egyoldalú szórakoztatás eszköze. * Magyar szerzők színműveiről szóló kritikái az előzőkben tárgyaltakhoz hasonló jegyeket tartalmaznak: a nézőpont, a szemléletmód azonos. A műsorrendből adódik, hogy a magyar klasszikusokról ő is kevésszer szólal meg: mindössze Csiky Gergely, Tóth Ede, Szigligeti Ede egy-egy bemutatójáról, valamint a Bánk bán két előadásáról ír. A klasszikusok gyakoribb játszásé