Istrati, Panait: Pusztai bogáncsok. Három kisregény - Román írók (Bukarest, 1983)

„Született elbeszélő, a keleti mesemon­dók fajtájából, olyan, aki meghatódik és megittasul saját meséin, annyira, hogy ha egyszer megkezdődött a mese, senki sem tudja, ő maga sem, egy óráig fog-e tartani vagy ezeregy éjszakáig. A ka­nyargó Duna végtelenje . .. ...a könyvek életét idézik fel; művét éppúgy, mint életét, a Barátságnak ajánl­hatná: mert ez az érzés szent szenve­délye ennek az embernek. Útjában meg­áll, és visszaemlékezik azokra az ar­cokra, melyekkel találkozott, mindegyik magán viseli sorstalányát, melyet meg akar fejteni. És a regény minden fejezete valami novellaforma lesz. E novellák kö­zül három-négy, azokból a kötetekből, melyeket ismerek, méltó az orosz mes­terekhez. Különbözik azonban tőlük tem­peramentum, ragyogás és szellembeli határozottsága tekintetében. Valami tra­gikus vidámság van benne: a mesemon­dás gyönyöre, amely a szorongó lelket fölszabadítja.“ Romain Rolland

Next