Jordáky Lajos: Irodalom és világnézet. Cikkek, tanulmányok (Bukarest, 1973)
Elvek és arcok
Robotosok és éhezők vagyunk, ha nem is fogunk gépet vagy ekét. Álljunk be hát a milliók sorába lendíteni együtt fel egy új rend felé a lét kerekét! Nem kétséges, hogy a kortárs József Attila hatása a legjelentősebb Brassai Viktor költészetében. Nemcsak formai hatás ez. Több annál: szemléleti azonosulás a szocializmussal. József Attila marxista világnézetének elfogadása és — példáját követve — a munkásokkal való találkozás és együtt haladás vállalása és gyakorlása. A szocialista realizmus költőinek sorába tartozik Brassai Viktor. Nem a dogmává merevített terminológiára célzok, hanem a szocialista világszemlélettől áthatott költői alkotásokra. Brassai Viktor ritkán szavalta saját verseit. Barátainak és elvtársainak ki kellett kényszeríteni belőle, hogy saját verseivel jelenjen meg a pódiumon. Amikor azonban megszólalt a Biztatás barbárság idején vagy a Történelem, forrósággal teltek meg a szívek, és izzó forradalmi láng csillogott a szemekben. Az „utcákon már vér patakzik“ és „a ravasz őrület üvölt“ — mondja a költő —, s ha barátra van szükséged, menj ki „a gyárak alá, külvárosokba“, mert a fütykös s a bot, az őrült hajsza ellenük irányul. A költő 1935-ben, a fasizmus feltörése évében írja, újra ismételve hitvallását: Menj hát velük, ütötten űzve, s meglásd: egyszer az ég kitágul, s fellobbannak a vert szívek; minden dorong behull a tüzbe, s aztán zengő gépek szavából az élet szól — mindenkinek! Egy év múlva költészetének egyik legragyogóbb darabjában a szabadságot heroizálja. A nagy francia forradalom emlékezete csak ürügy az új, még nagyobb, még perzselőbb forradalom üdvözlésére: 211