József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
1925
JÓZSEF ATTILA József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott. Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm vélük. Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos. Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és épek. A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szivünk alá. Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon. Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. KESERŰ Ö rádióaktivitás! most olvasok és görögdinnyét eszem és erősen tudom, hogy a világ csak bennünk változik, színes kereplő vagyok csupán, halljátok? arcom átlátszó, mögötte virágok röpködnek, amint fölbuktak az elektromos hullámokból. Szeretőmtől is elszakít a humanista század, ó lepipált szomorúság, gyújtsd föl ma éjjel a menhelyeket. A bárányok birkák, én szamár vagyok s csak hosszú elnyúlt árnyékom a pásztor. 215