József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
izmusokkal való érintkezésével egyidőben — még egy elhatározó, talán elsődleges vonulat a népköltészeti. Ezt sem népisége fitogtatására és korántsem mitikusan magyari- „költői“ célok érdekében teszi magáévá, mint némely kortársa, aki ezen a vonulaton a fasizmusig csúszott el. A népköltészeti forma is eszköz a számára, nem cél: nála semmi sem önmagában, önmagáért való, de minden tudatosan determinált és célszerű: értelmes. A József Attila-kérdést mai színvonalon feltáró Szabolcsi Miklós irányította figyelmünket a József Attila és Bartók Béla művészete közötti kapcsolatokra: „A megfogalmazásban és a szintézisre való törekvésben rokonságot érezhetünk Bartók gondolataival: a népit a költő nem önmagáért valónak, hanem egy új, magasabb rendű művészet nélkülözhetetlen alkatelemének tartja — művei gyakorlatában és elméleti fejtegetéseiben egyaránt.“ Es ne feledjük: József Attila a gyermekkorában közvetlenül átélt falusi szegénylétből hozta magával a népköltészet benső anyagát, nem neofita, kívülről jött „népies“; nemcsak Budapesten, falun is proletár létében — a félproletár szegényparasztság körében — érték az emberi életre döntő élmények, nemcsak a munkásosztály, de a „hárommillió magyar koldus“ valóságát is ismerte. A plebejus nemzetet, a szegény nép-nemzetet élményszerűen ismerve, lehetett minden kortársánál teljesebben forradalmi nemzeti költő. Modern, huszadik századi értelemben, kora Európáját is így, ekként asszimilálta. Erről a legbővebben a költészete beszél, amelynek a népköltészethez fűződő sajátosságait nem annyira a húszas évek elején, az ellenforradalmi korszakban az 1919-es proletárforradalom nemzeti élményétől elváltán kibontakozó „népi“ költészethez való köze magyarázza, mint inkább filológiai tudatossága, tudományos alapozottságú ihletettsége, amellyel átadta magát a népdal, a regösének, a Kalevala, azaz a magyar verset meghatározó szótani, ritmika., hangtani alapja sokrétű, meghatározó hatásának. Ezek ösztönzését ugyanolyan termékenyen magához hasonltja, mint a keresztező avantgardista befolyásokat. Minden hatás, amivel költészete találkozik: egy -Tépés a felszabadulása, önnön megvalósítása felé. Lírikus személyisége képlet, olyan költészeté, amely a proletariátus 20 ~