József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
de — amint erre utaltunk — nyugat-európai versformában írott versein is. A költő maga tanulmányban foglalkozott a magyar jambusos és hangsúlyos forma összeegyeztetésével: Babits megfigyelését gondolta tovább. Valóban: életműve új, nagy területeket tárt a modern magyar irodalomtudomány elé, és ugyanakkor kikövetelte az új, marxista felkészültségű tudományos elemzést, a dialektikus stíluskritikát, amely nem tekinthet el a ténytől, hogy ő maga alkotott esztétikát, amely művészete magyarázatának kulcsa, s ez — marxista esztétika. Ez a kutatás, elébb említettük, kibontakozóban, oly mértékben, hogy alighanem Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiájának folytatását is alapvetően befolyásolja majd. Sajnálatos, hogy a romániai magyar olvasó erről az újabb József Attila-irodalomról úgyszólván teljességgel lemaradt, még sorok írója is csak recenziókból, folyóiratirodalomból szerezhette információit. Szólnunk kellene még késői szerelmi költészete fenséges klasszicitásáról, melyben — akárcsak korábbi mozgalmi verseiben — az acélfényű, pontos szavak között a legfinomabb érzékenységű jelzők lebegnek, és ellenpontjukként halljuk feldördülni a költő szavaiban a konkrét történelmet. Szólnunk kellene merész képeiről, új és szép szavairól, amelyek megtermékenyítették az egész mai magyar költészetet, és mára már nemcsak az általános magyar költői nyelvezetbe, de a köznyelv szókincsébe mentek át. De erre valóban a tudományos kutatók hivatottak. Jelzésszerűen utalunk rá, hogy Kántor Lajos és Láng Gusztáv új romániai magyar irodalomtörténetében kimutatja: hazai magyar líránk legjobb eredményeinek strukturálódásában milyen meghatározó szerepet játszik a József Attila-i új poétika, épp egy sajátos eredeti, új és korszerű költészet kialakulásában. Magunknak — nem vagyunk szaktudósok — annak •a megállapításával kell megelégednünk, hogy népe hét évszázados költészetét ez a proletárköltő hozta végső, huszadik századi művészi szintézisbe — a proletariátus harci és filozófiai költészeteként forradalmian nemzetivé vált művében. S ismét csak hozzátehetjük: az európai költészetben a legnagyobbakkal vetélkedve, József Attila 22