József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
gács László, rámutatva az eltérésekre és az egyezésekre Lukács György és az ő esztétikája között. Halála után Kassák is, Móricz is megható versben, illetve emlékező prózában búcsúzott József Attilától. A klasszikust felmérő utókor olvasója ne legyen kevésbé megértő, mint a megbíráltak! Babits — mondtuk már — nem tudott megbocsátani. Annak ellenére, hogy József Attila a fasizmus elleni szellemi összefogás jegyében, a költészet végül is elismert mesterének hódolva, de elveit fel nem adva, békejobbot nyújtott. Valójában megkövette, s nem opportunizmusból: a történelem változott szituációja teremtett változást viszonyulásukban. Babits élete vége felé, a Jónás könyvé ben, szánta-bánta visszavonulásait az író társadalmian emberi, a történelmi feladatai elől. De akkorára már füst, pernye szállt, vér párolgott Európa minden sarkából, és József Attila halott volt... Van mégis egy gesztusa Babitsnak, ami talán megenyhülésére enged következtetni, és ezzel az antifasiszták iránti politikai — Népfront-szellemiségű — közeledésére is: a még József Attila és Ignotus Pál szerkesztette Szép Szó 1936-os könyvnapi számában Petőfiről szóló cikkel szerepel. 12-A „népiesek“ Űj Szellemi Frontját ugyancsak könyörtelenül bírálva, a Gömbös-féle — lényegében fasiszta — álreformizmussal kötött kalandos frigyükért, gyakorlati politikai érzékkel mutatott rá tévedéseik harmadikutas lényegére: a munkásosztálytól való irtózásra. Am József Attila marxistaként a proletariátus és az egész nép érdekeiből kiindulva — bár támadta az Űj Szellemi Front ellentmondásos jelentkezését —, amikor úgy látta, hogy a „népiesek“ mozgalma differenciálódik, s a zöm bal felé fordul, a szellemi Népfront irányába, a Márciusi Front idején, kiállt kezdeményezésük mellett: a forradalmi proletariátus népfronti szövetségeseit kereste bennük, a fasizmus elleni összefogás jegyében, nemzete megmentése érdekében. 3 — József Attila: Versek 33