József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
Tamási Áron Hajnali madár című könyvéről szóló bírálata csak 1958-ban — a szövegkritikai kiadás harmadik kötetében — látott napvilágot; lényegében őt is a „népiesek“ bírált politikai tévedésében marasztalja el: „Nem az a baj — írja a Hajnali madár székely figuráiról —, hogy ezek a serdülő fiatalok nem a mezőgazdasági proletariátushoz tartozóak, hanem hogy olyanok a könyv szerint nincsenek is.“ A marxista kritikus József Attila és a „népiesek“ közötti viszony máig hullámzó kérdésénél nem hagyható említetlenül József Attila és Illyés Gyula ellentétbe átcsapó barátságának kérdése, hiszen ennek költőnk életében központi a jelentősége, benne a két háború közötti bonyolultan ellentmondásos magyar irodalom — a magyar osztálytársadalom — időben messzire kiható, egyik legfontosabb ellentmondása jut kifejezésre, két magatartásforma ellentéte, két különböző vízió a társadalom útjáról: reform vagy forradalom. A barátság, az elhidegülés, az összetűzések — József Attila és Illyés Gyula költészetében is lecsapódó — részleteire ne térjünk ki, a történeti valóság kihántása a majdani objektívebb irodalomtörténetírás dolga. A lényeget, a költőt és nézeteit legközelebbről ismerő és korántsem marxista Németh Andor József Attila és kora című, még a háború idején emigrációban írott munkájában így látja: „József Attila költői és emberi kibontakozása éppen azokra az esztendőkre esik, amikor Illyés és elvbarátai — egyesek átmenetileg, mások végérvényesen — azzal áltatták magukat, hogy a parasztság a fennálló társadalmi rend keretében, tehát forradalom nélkül is kivívhatja követeléseit. József Attila ezt egy percig sem hitte. Ö már a Gömbös-rezsim napjaiban szembefordult a későbbi Válasz-csoporttal. Ö már akkor tudta, ami rövidesen azok előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy Gömbös csak fel akarta használni őket a saját különleges céljaira. József Attila, aki képzett marxista volt, tudta, hogy a parasztság nem harcolhatja ki követeléseit a maga erejéből, a proletariátus segítsége nélkül, tudta, hogy a dzsentri-kapitalizmus magyar társadalmát csak a proletariátus és a parasztság közös fellépése döntheti meg.“ A paraszt-centrikus nemzeti reformistákkal a marxista, a proletárforra-34