József Attila: Versek (Bukarest, 1972)

Méliusz József: Előszó

dalmár és internacionalista József Attila nemzeti költőként sem érthetett egyet. Kritikai álláspontját élete vége felé még egyszer ösz­­szefoglalja Ars poeticájában. Ez a vers a proletárköltő egész irodalomkritikai harcának eszmei foglalata, a kate­gorikus választóvonal forradalmi költészete és kora ma­gyar kiegyező polgári, valamint a proletariátust a nem­zetből kihagyó ,,népi“ szárny irodalma között: „Én túl­lépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! / Szabad ésszel nem adom ocsmány / módon a szolga ostobát. / Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad! / Sziszegve se szolgálok aljas, / nyomorító hatal­makat.“ Illyés Gyula álláspontja a fasizmus ellen — akárcsak haláláig Babitsé, elvontabban — mégis egyér­telmű, félreérthetetlen, a második világháború alatt a Magyar Csillagban maga köré vonta az ellenálló magyar szellemiség legjobbjait: tettében József Attila Népfront­elképzelése folytatódott. Ebben kell látnunk kettejük késett, de mégiscsak megtörtént kibékülését. József Attila kritikusi tevékenységének lázas szenve­délyességgel megnyilatkozó hajthatatlanságát egyesek ma is szemérmesen mentegetni igyekeznek. Némely iroda­lomtudós ifjúi hevülete túlzásairól beszél. Mi ennek el­lenére elragadtatással csodáljuk következetes forradal­már éleslátását, célratörését, túlzásait érzületileg indo­koltnak véljük. S ha szubjektív volt is, ebben az igaz­ságos, mindenféle opportunizmust elvető szubjektivi­tásban látjuk nem alkuvó pártosságának legszemélyesebb fedezetét. De szemére vethetjük-e egyáltalán a szellem elemi indulatait annak, akivel szemben egy egész társa­dalmi rendszer, az egész annak falazó vagy a rendszer nyomorúsága alatt görnyedő, vergődő irodalom — bele­értve az úgynevezett „népies reformistákat“, de az őt körülvevő és elszigetelő „urbánusokat“ is — igazságta­lan, kíméletlen, kegyetlen volt: akarva-akaratlanul, tudva-tudatlanul is hozzájárult, hogy a költő — megint csak el nem választható — társadalmi és személyes pusz­tulását maguk után vonva, traumái lélekhasadásosan aktivizálódjanak. 35

Next