József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
lóságához, törvényeihez és igazságához, ő a költészetnek a magyar gondolkodás számára lehetséges legtágabb dimenziója. Kortársait, holtakat, élőket, utána jövő költőket legalábbis mi, akik vele gondolkozunk — hozzá mérünk. Legalábbis mi, akik a szocializmusban az emberi* sors törvényszerűségét látjuk, de korántsem vak törvényt, hanem, József Attila névadásával, egy eszméletformát, amely épp az ő szellemében gondolatilag, azaz kritikailag viszonyul az emberi személyiség, tudat, lélek, érzület mindenféle erőszakos beszükítéséhez. Mindahhoz, ami — végső soron a mozgalom szűkítő tendenciáiból eredően is — hozzájárult a költő gyötrelmeihez, elmagányosodásához, tragédiájához. Későn eszmélünk rá, • hogy ő épp Marx nyomán fedezte fel az illúziótlan, nem utópikus, magát a proletárforradalmat demitizáló, mindig, minden helyzetben kritikus, dialektikus realizmust. Századunk második felében ezt a József Attilát még fel kell fedeznünk. József Attila a magyar proletár költészet központi alakja, körötte a magyar irodalom internacionalista lírájának egész, még összefüggéseiben fel sem tárt csillagrendszere kering. Hogy csak néhány nevet említsünk: Radnóti Miklós, Komját Aladár s jórészt Illyés Gyula is, az ellentmondásos, de ellentmondásosságában is a munkásosztály költészetével érintkezésben maradó Kassák Lajos, valamint Salamon Ernő, Forbáth Imre és a két világháború közötti, kisebb fényességgel, de ugyanattól a tüztől hevülő forradalmi költők nem akármilyen rangú, együvé tartozó müve. Ha nem írta volna meg nagyszerű versét, A Dunánált, ezt a megrázó történelmi allegóriát, az ő költészete akkor is elidegeníthetetlen része volna hazánk korszerűségért, tág lélegzetért vívódó szocialista irodalmának, ugyanúgy, ahogyan a jugoszláviai vagy a csehszlovák irodalom és a többi szocialista testvéri irodalom korszerű eszmélete is mind a magáénak vallhatja. A Dunánál című versében óriás szárnyakon, széles lebegéssel, a mi korunk hangján hirdeti meg Petőfi cselekvő összetartozásról és Ady Duna menti közös fájdalomról, közös testvériségi feladatokról szóló eszméit, az időszerűségbe emelve és a jövőbe röpítve a cselekvő proletár és népi 40