Kacsó Sándor: Válogatott írások. Regény, elbeszélések, karcolatok (Bukarest, 1970)
Izsák József: Kacsó Sándor
vényesülő maradi, elzárkózó, nacionalista törekvéseket, a vagyonos rétegek hatalmi önzését, kapzsiságát. Mit sem törődve az ókonzervatívok és kispolgári nacionalisták ódiumával, a Vásárhelyi Találkozón 1937-ben a József Attila-i igék jegyében hirdeti meg a dunai népek összefogását: „Valljuk, hogy a Duna menti kis népeknek egymás mellé kell állmok, ha egyáltalán a saját lábukra akarnak állni. Valljuk, hogy ennek a magasabbrendű politikai eszménynek az érdekében közösen kell felvonulniok, ha nem akarnak továbbra is csak színesítő anyag vagy éppen ürügy lenni más államok egymás közötti osztozkodásában, hanem önálló történelmi hivatást igényelnek maguknak." A „rendezni végre közös dolgainkat" szellemében a romániai magyarságnak a híd szerepét szánja. És amilyen mértékben mérgesednek a szenvedélyek mindkét részen, annál kitartóbban, higgadtabban követeli a megbékélést: elég volt az önemésztő viaskodásokból! „Petőfi szellemiségében nemcsak mi magyarok találkozhatunk válogatás és egymás száműzése nélkül, de találkozhatik velünk az a román nép is, amelynek vágyaiért, népi és nemzeti jogaiért, gyűlölködés nélküli álmaiért ugyanúgy harcolt ama Petőfi Sándor, mint a mi vágyainkért, népi és nemzeti jogainkért s a közös építés áldott békéjére irányuló szép álmainkért." Milyen nagy árat fizettünk azért, hogy ez az intelem, melyet Fábry Zoltán Stószon, Geo Bogza Bukarestben mondott együtt József Attilával, beleveszett a megtébolyodott Európa haláltánc-énekébe! Régi dolgok ezek, de szüntelenül figyelmeztetnek. Mementók, amelyek a Fábry Zoltánokat, Geo Bogzákat, Kacsó Sándorokat igazolják, jelenünk és jövőnk megtartó igazságait vésik korunk falára. * Még Benedek Elekkel való találkozása előtt ismerkedett meg Ady Endre költészetével. Az őszirózsás forradalom hangulatában, 1918 őszén a marosvásárhelyi katolikus gimnázium diákjaként vett részt azon az irodalmi matinén, melyen „Molter Károly volt az ünnepi előadó, ő vitázta szenvedélyes harsánysággal a fülünkbe, hogy igenis van, van új magyar költőóriás, aki nem kisebb, mint a régi nagyok, de még tán nagyobb is náluknál, mert íme, a forradalom váteszeként győzött a győztes forradalommal." Az iskolai irodalmi lap egyik szerkesztőjétől menten megszerzi a Vér és arany című kötetet, s magyartanára, Cirill páter legnagyobb megbotránkozására az önképzőkörben két Ady-vers bemutatását tűzi műsorra. Szánombánomot tart ugyan a szerzetes-tanári megrovás nyomán, de első verseiben mégiscsak a nagy élményt visszhangozza. Elhányom a tarka szárnyat, Koldus-ének, A nyár nyomában verseiben ott kisért a fáradt Ady csalódottsága, haláligézetes hangulata, valami Az ős Kajánból, valami a Léda-dalokból. A Koldus-ének ihletében azon-IV