Káli István: Akinek megbocsátjátok. Vallomás egy életről szeletekben. Regény (Bukarest, 1981)
„Engem egyszer kijátszott a véletlen, messzire vetett önmagámtól, hogy aztán éveken keresztül csak... rendhagyó mindennapjaimtól a valóságig tartó utat kelljen keresnem“ — mondja Káli regényhőse egy helyütt, s ezzel mintegy önnön alaphelyzetét határozza meg, azt a tiltásokból és kételyekből, bizonytalanság- és idegenség-tudatból összeállott szövedéket, mely úgy fogja körül puszta létét is. hogy abból a létezésig feltörni már maga is szinte lehetetlen vállalkozás. Mert akit egyszer csúful kijátszott a véletlen, s szándékai ellenére idegen partra lökött, annak más választása már valóban nincs: ott muszáj megkapaszkodnia, ha törik, ha szakad, azon a földön, ahova került, ott kell elölről kezdenie mindent, lebírnia a helyzetből fakadó korlátokat, s ha néha fogytán is reménye, s úgy érzi, hogy veszve az a kevés otthontudat, bizonyosság-érzés is amit a világban kicsikart magának, ő már akkor sem adhatja fel: ha nem egyébért, hát saját emberségéért de folytatnia kell, soha abba nem hagynia a küzdel met.