Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)

Otthon – Brassói Lapokban

dali.“ Több mint publicisztikai ötlettel — vagy talán József Attila kezdeményezésére? — a riporter az élet­mű jellemzését A hetedik című versre építi. A költő maga bontja fel a verssorokat s magyarázza meg fel­fogását a költészetről, a negyedik szakasz („Ha kelte­nél .. .“) alapján. Íme, két példa — két verssor értelme­zésére: „»Egy, ki márványból rak falut«: Mennyi érze­lem, szeretet, romantika, vágyódás fűződik a faluhoz, holott a falu lényegében piszkos, poros, egészségtelen. Költő az, aki nem sajnálja a falura, embereknek erre a szerencsétlen összességére a márványt.“; „»Eget mér és bólint«: Megméri a dolgokat és megérti miértjüket, okozóikat. Ez valahogy a hegeli felfogás: minden, ami létező, ésszerű. Költő az, aki látja az okokat, össze­függéseket, és azért észreveszi a jelenben a jö­vőt.“ A társadalmi hatékonyság kinyilvánítása után József Attila a költő magányosságára kapcsol át: „A költő az az ember, aki nem akar egye­dül maradni, nem akar belenyugodni a látszat­emberi kapcsolatokba. Csak akkor ír, ha valamihez tar­tozónak érzi magát. A magányosság költői a többi ma­gányossal éreznek közösséget. Aki tényleg teljesen ma­gányosnak érzi magát, és a többi magányossal sem találja meg a kapcsolatot, az nem ír verset.“ Az Elé­giára hivatkozik, program versei jellegének megvilágítá­sa végett: „Sivár érzés kifejezésére jól jön, hogy van ilyen külvárosi részlet, amelybe beleönthetem, belesír­hatom ezt az érzést. Viszont ilyen sivár érzés azért foghatja le az embert, mert vannak ilyen külvárosi részletek.“ Szó került még a szerelmes versekről, a ro­mánból készített műfordításokról s innen természetsze­rűen a dunai népek összefogásáról; a válasz az utol­só kérdésre: „Amit erről godolok, azt megírtam »A Dunánál« című versemben.“ Természetszerűen követke­zik hát Molnár cikkéből, hogy ugyanebben a lapszám­ban, a mellékletben, vastag kerettel kiemelve, közöljék magát a verset. Azt a verset, amely — a feltételezés igazolhatónak látszik — egyéb kapcsolatot is őriz a Brassói Lapok­kal és munkatársaival, pontosabban Tamási Áronnal. 104

Next