Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Ki a faluba! - ?
Ki a faluba! — ? Az Erdélybe küldött két József Attila-levelet (1928- ban Kúncz Aladárnak és 1930-ban Dsidának) időrend szerint Helikon-cikkek kötik össze: 1929 októberében Szentimrei Jenő ismerteti a Bartha Miklós Társaság negyedévi kiadványát, az Üj Magyar Földet, s ugyanebben a lapszámban ugyanő ismertetést közöl a Nincsen apám se anyám kötetről. A két cikk hangvétele, megállapításai azt sejtetik, hogy nem csupán a kronológia miatt kell itt szólnunk róluk, Kuncz és Dsida közelében. (Az Erdélyi Helikon említett számában Szentimreinek egy harmadik írása is olvasható, az Irodalmi krónikában, a Székely Nemzeti Múzeumról, novemberben A Vetés meg a Sarló címen értekezik a „csehszlovákiai fiatal unagyarok“-ról, decemberben két szemlecikke van; elgondolkozhatunk rajta, vajon ezekben á hónapokban nem több volt-e a Helikont szerkesztő Kuncz Aladárnak Szentimrei, mint egyszerű külső munkatárs!?) A magyar főiskolai ifjúság reális jövőkeresését méltató cikk, Fiatal magyarok címmel, visszatekint az 1919, pontosabban 1914 utáni helyzetre, a keresésekre, s örömmel fedezi föl, högy ezek a fiatalok „Utánajártak a dolgoknak, mélyére akarnak hatolni a szociális és gazdasági ismeretek egész egymás fölé rétegzett garmadájának. A mezőgazda nyelvén: belterjes gazdálkodást végeznek a rájuk bízott tehetségekkel, mert messze, távoli országokba is ellát a szemük [a cikkíró Fordot és Lenint egyaránt kiemeli! — K. L.j s nem irtóznak többé a mélyszántástól, a műtrágyától és a bebizonyítottan hozamnövelő gazdasági újításoktól.“ Szentimrei jellemzőnek véli, hogy „tanulmányaikat összefogó kötetük — Ady-verssel kezdődik“ („Én fiatal maradok“), és ezt mélységes hitük, tettrekészségük, elszánt útkeresésük kifejezőjének tartja, ami megóvja őket az izgágaságtól, a görögtüzes szólamoktól. Ez a recenzió nem lezár egy akciót, hanem távlatot 3 — A hiány értelmezése 33