Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)

A Helikon vállalása

шаг, hogy nem haragudott-e a kritikájáért. Megütődve nézett rám. Azt a passzust idézte, melyet én pejoratív­nak éreztem: »Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reg­geli harmatáé.« — Hát nem gyönyörű?! — kérdezte. — Szarom a drágakövekre!“ Hivatkozik Bóka az 1934-es levélváltására is Dsidával, amelyben az erdélyi költő szintén visszautalt a Helikon-cikkre: „Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa egyet lép hátra, mögé, én lábá­hoz ülök, mint cselédke.“86 (Nem nehéz kitalálni, ki az a Michael pápa: Babits Mihály — a kor költőfeje­delme.) A kortársak, a közelállók számára nem volt titok tehát ez a költő-barátság.87 Az Erdélyi Helikon Kuncz utáni korszakában ritkán találkozott a folyóirat olvasója József Attila nevével: mindössze háromszor — tizenhárom év alatt. Ezek kö­zöl egy igazán jelentős: 1934 júliusában Négy román vers gyűjtőcím alatt József Attila műfordításai talál­hatók (Nichifor Crainic: Elmúlás, Zaharia Stancu: Ha eljönnél..., Elena Faragó: Egy ember ment az úton, Mihail Codreanu: A Golgota követe). A fordítások színvonala — különösen a Stancu- és a Faragó-versé — is indokolná figyelmünket, de legalább ennyire fon­tos a szövegkörnyezet, amelyben napvilágot láttak, és amely a román irodalom és kultúra iránt megnyilvá­nuló, a kölcsönösségen alapuló érdeklődéssel magya­rázható. I. Szemlér Ferenc román folyóiratszemléje és az 1934. júniusi marosvécsi napokról szóló beszámoló összefüggésében nézve, a négy román vers József Atti­lától közölt magyar változata átgondolt szerkesztői el­képzelésnek köszönhetően kerülhetett be a lapba; a marosvécsi Helikon-találkozón ugyanis megjelent Ema­­noil Bucu(a román író, közoktatásügyi államtitkár is, s érdemben szó került itt a kölcsönös fordításokról. (A következő lapszámban, „Az Erdélyi Helikon hírei“ ro­vatban Caragiale, Goga, Victor Eftimiu, Minulescu és Sadoveanu egy-egy darabjának magyar fordítását hir­detik, amelyek a Pen Club romániai magyar elosztá­sa

Next