Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
másodlagosnak minősítő nézőpontból közelít tehát Kassák Lajos verseihez. Már az első kérdésre egyértelműen negatív választ ad — meglepő indulati töltettel: „Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy Kassák versei, noha agymunkatermékek, egyáltalán nem elmeművek. Nincs bennük semmi olyasmi, ami az elmeműre bármiféle módocska módján jellemző volna. Írásokat ír, amelyekben nincsenek meg az írás jelei. Mondatokat mond, amelyek a mondattani kapcsolatokat nélkülözik. Képeket képzel, amelyek közül hiányzik a szemléleti folytonosság. Gondolatokat gondol, amelyek jelentést nem hordoznak, összetételeket gyárt, anélkül, hogy dolgának jelentősége volna.“ Olyan dühös türelmetlenséggel mond e versekről, versírási módról ítéletet József Attila, amilyen türelmetlenséget talán csak az avantgardistáknál találni a konzervatívokkal vagy annak tekintett elődökkel, kortársakkal szemben. Kiemel egy példát, azt meghordozza mint véres kardot, hogy aztán kijelentse: „Kassák versei illusztrációk a leggondolattalanabb és a legképtelenebb esztétikához.“ Amiből nyilvánvalóan következik a második pontra adott kritikusi felelet: „Kassák emez írásaival kapcsolatban társadalmi értékről nem is mukkanhatunk.“ Az imperializmus korában, az osztályharc feltételei között, a történelmi feladatok előtt álló munkásifjú számára különösen. Ha az eddigiekből még csak a kritikusi hangszín árulkodott az objektivitás hiányára, a bírálat harmadik része nem is takarja a cikkíró szubjektivitását, amellyel — Kassák szubjektivizmusát mutatja be. Itt már — „miféle egyéniség Kassák?“ — József Attila több kiragadott képpel, verssorral próbálja bizonyítni Kassák „szolipszizmusát“, példáiból viszont egy vívódó, kiábrándult, az úttévesztést beismerő ember alakja körvonalazódik („ha észreveszem, hogy papírból van a talaj, mibe gyökereimet eresztettem, elfog a szédület“; „hangosan kérdezem, mikor léptem balra, ha jobbra kellett volna lépnem, vagy fordítva, hogy most itt állok a küszöbön tájékozatlanul, melyik az az út, amelyre lépnem kellene s melyik az a kapu, mely mögött a felszabadított munka épülete 78