Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Otthon – Brassói Lapokban
A felszólítás, illetve felkérés tehát bizonnyal korábbi, mint hogy A Dunánál eljuthatott volna Brassóba, a Szép Szó június—szeptemberi számával. És korábbi Molnár Tibor interjúsorozatának első darabjánál is, amely 1936. július 3-án, pár hónappal Ignotus, Fejtő, József Attila folyóiratának megindulása után, nagybetűs címben adja tudtul a Brassói Lapokban: A haladó szellemű magyar írók a „Szép Szó“ köré tömörülnek1'30. Az Ignotus Pállal készített interjú bevezetője irodalomtörténeti eseményként méltatja az új lapot: „Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a »Nyugat« megjelenése óta nem fogadott oly nagy visszhang folyóiratot, mint az Ignotus Pál és József Attila szerkesztésében megjelenő »Szép Szó«-t.“ A Brassói Lapok aradi munkatársának rokonszenve az új csoportosulás iránt végigvonul az egész interjún; nem keresi, nem exponálja a nyilatkozó szavaiban rejlő ellentmondásokat, azt a fő ellentmondást például, hogy Ignotus, miközben a népi írókkal szemben kemény politikai vádakat fogalmaz meg, saját ars poeticájaként esztétizáló álláspontot fejt ki. A Szép Szó körének heterogenitását azonban sem Ignotus, sem a riporter nem próbálja elhallgatni: „A homályos, misztikus közéleti, esztétikai zsargonnal szemben valamennyien a fogalmak tisztázását, meghatározását, a szavak gondosabb használatát kívánjuk. Ezen belül azonban vannak köztünk eltérések. A szociál-líberálisok és polgári radikálisok mellett vannak szocialisták, mint József Attila, Fejtő Ferenc és Veres Péter, de a katolikusok is.“ Két napra rá hozza a Brassói Lapok a József Attilával készített beszélgetést és A Dunánált. A riporter úgy emlékezik (többször is leírta a történetet, reprodukálva az interjút is131), hogy ő kezdeményezte a találkozást József Attilával, ismerve a Korunkban megjelent verseit, s tudva azt, hogy Ignotusszal szerkeszti a népfrontos, antifasiszta Szép Szót132; Budapesten töltött nyári szabadságát használta fel a kezdeményezésre, onnan küldte el az interjút, s hazatérése után másolta le a Szép Szóból a verset, együtt juttatta el Kacsó Sándorhoz, a Brassói Lapok főszerkesztőjéhez, aki mindkettőt 100