Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Otthon – Brassói Lapokban
dőlatával, ele távolról sem reakcionárius okokból, hanem ellenkezőleg: a polgári liberális demokrácia gondolatát nem tartjuk eléggé átfogónak és korszerűnek a nagy kelet-európai népi kérdések megoldására.“137 Eltávolodtunk volna ezekkel az idézetekkel a József Attila-problémától? Átcsúszva a „környezettanulmány“ műfajába? Bárhogy legyen, a Brassói Lapok e cikkeit nem kerülhettük meg, ha tisztán akarjuk látni e „vidéki“ fórum és József Attila viszonyát. Mert igen tanulságos az, hogy e cikkek és interjúk sorából kiemelkedve — terjedelmével is —, József Attila bemutatásában, megszólaltatásában a legnagyobb tisztelet s a legteljesebb azonosulás érvényesül. Molnár interjújában érződik ugyan némi újságírói szenzációkeresés is — már a címadásban (vagy ezt a szerkesztőség számlájára írjuk?): Beszélgetés a magyar Páriáit Istrativál. József Attila három pohár sör mellett egy különös életről, különös lélekről beszél. A perifériák költője a nagyváros szikrázó fényei között —, tartalmilag azonban hovatovább háttérbe szorul a bulvár jelleg, s a József Attila-irodalom egy fontos dokumentuma bontakozik ki az olvasó előtt. A már jelzett életrajzi vonatkozások (az apa alakjához fűződő emlékek) mellett, fontos az interjú készítésének a pillanata.138 A költő már súlyos beteg, mégis létrejön a találkozás, az öröm egy ritka pillanatában: nemrég jelent meg a Szép Szó új száma, élén A Dunánál vallomásával, és már pozitív visszhangja is hallatszik mindenfelől. („Még a Korunk Szava is, amely pedig világnézetileg felmérhetetlenül távol áll tőlem, azt írta róla, hogy az új magyar költészet legnagyobb eseménye.“139) Innen, a versből idézett ősöktől az életút legújabb állomásáig, a Szép Szóig jut el kérdésével a riporter: „Sok vita tárgyát képezte az, hogy Önök közösen szerkesztik a lapot, mert hiszen tudvalevő, hogy nem egészen azonos a világnézetük. Ignotus Pál polgári baloldali, míg Ön szocialista.“ Áz interjú szerint a költő nem vette fel a kesztyűt, részben legalábbis kitért a direkt válasz elől, amikor a közösre mutatott rá: „Ez hozott bennünket össze. Az, hogy lényegében mindkettőnk világszemlélete balol-103