Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
„… mutassátok az Írást!”
elevent, siratást és elógiumot, távlatosat és remenyikest. . Ezzel tartozik Neki, a Korunknak, önmagának, nekem. Két-három oldal elég; aktuális legyen, de időn felüli. — 22-re, 23-ra küldje. Ha nem írja meg: minden átkom és keserűségem kíséri.“ A kezdeményezés tehát a Gaálé, nem másodközlésekről van szó.160 Megérkezik ugyanis az eleven gyászbeszéd s a személyes siratás, és a két régi barát írása mellé búcsúversek kerülnek az 1938 januári szám élére, illetve Déry és Remenyik prózája után. Faludy György (József Attila emlékére), Méliusz József (Vigaszt! Vigaszt!), Salamon Ernő (Búcsú József Attilától), Brassai Viktor (Befödhetetlen sírgödör fölött.. .) és Berda József (Meghalt) versbe foglalt fájdalma azonban nem vetekedhet a Déry- és a Remenyik-szöveg lírájával, drámájával — általánosító erejével. Gaál Gábor nyilván már erre gondol, tudja, hogy a sír mellett úgy kell megállni, hogy az emberek fölemeljék a tekintetüket. Igaz, a tördelési sorrend szerint Faludy üti le elsőként a tiltakozás hangját, az antifasizmusét, Méliusz népek közös gondját sóhajtja el („Oh költőnk, barátunk, mily tragikus e dunai táj! Hazánk!“), Salamon Ernő az írás felmutatásában keresi a vigaszt, katartikus hatást viszont Déry és Remenyik, illetve a következő, februári számban megszól laló Nagy István tud kiváltani: az önvád áttöri a hagyományos nekrológkereteket, az értekező prózát felforrósítja a magyarázatkeresés, amely azonban szerencsére nem fenekük meg az egyéni vétkek felhánytorgatásában. Déry (ugyancsak puritánul, József Attila cím alatt) szubjektív életrajzot vázol fel, nem kerülve meg az objektív igazságot. Ebbe viszont éppúgy beletartozik, hogy József Attila „Mindvégig hű maradt osztályához“, mint a, csak sokkal hosszabban és bonyolultabban kifejezhető objektív-szubjektív valóság, melyet Déry Tibor szintén nyíltan nevén nevez: „Mint gyerekkorában a testét-lelkét szorongató nyomorral, ismét összeütközésbe került a valósággal: ezúttal a nyomorult politikával. Ügy látta egy időben, hogy saját- osztálya cserbenhagyta. Nyilvánvalóan tévedett, amikor egy párt vezetőségét azonosította egy osztállyal, 115