Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Jegyzetek
1969. 548—557.) — A Tiszta szívvel című versnek a későbbiekben újra köze lesz a Nyugathoz: Osvát elutasítása, Ignotus „becsempészése“ után a Nyugat kiadásában megjelenő, Babits Mihályiéi összeállított Üj Anthológiában kap helyet 1932-ben. Innen veszi át a Brassói Lapok 1932. június 19-én; „A nagyvilág“ című vasárnapi melléklet irodalom—művészet oldalán a József Attila versét kísérő jegyzet erre az antológiára és Babitsra is utal. (Abafáy Gusztáv „adalékai“ közül hiányzik a verset kísérő szerkesztőségi jegyzet említése.) 35 Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923—1927. Bp., 1977. 474. 35 Gaál Gábor és Hatvány Lajos levelezéséből kiolvasható kapcsolatuk közelisége. 1926 májusában—júniusában Gaál még Budapesten intézi Hatvány ügyeit, aztán Becsbe megy, majd októberben már Kolozsvárt van — Hatvány oldalán. L.: Gaál Gábor: Levelek (1921—1945). Bük., 1975.; Tóth Sándor: G. G. Tanulmány Gaál Gáborról, a Korunk szerkesztőjéről. Bük., >971. — Hatvány maga is írt cikket a Tiszta színűéiről, 1929 májusában, a Magyar Hírlapban. 33 „Különben több laptól várok pénzt [...], azonban az igen csekély összeget tesz ki.“ JA Lev. 100. 34 Tudomásunk szerint az Áprily-, a Dsida- és a Kuncz-hagyatékban nincs egyéb írásos nyom József Attila erdélyi kapcsolatairól, illetve ami állítólag még volt — Dsida egykori özvegye, Szabó Lajosné szóbeli közlése szerint —, annak nyoma veszett. A megindult gyűjtő- és feltáró munka azonban segítheti a lappangó dokumentumok előkerülését. — Tanulmányunkban felhasználtuk a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb kiadványát is: József Attila kéziratai és levelezése. (Katalógus). Összeállította M. Róna Judit. Bp., 1980. 35 Gaál Gábor, aki 1927 februárjában még azt írja Hatványnak, hogy „Kunczot napról napra jobban szeretem“, Kuncz valóban feltűnően „feledékeny“ tanulmánya (Az erdélyi gondolat Erdély magyar irodalmában) hatására 1928 decemberében keményen szembesíti a Korunk álláspontját az Erdélyi Helikonéval, a Kuncz Aladáréval; Gaál válaszcikke (Az „erdélyi gondolat“ tartalma és terjedelme) a vita hevében egyoldalúan ítéli meg a Kuncz hirdette transzilvanizmust. Felszólalása a „Vallani és vállalni“ kérdésében (Gaál Gábor: Gyávák-e az erdélyi írók? Korunk, 1929. november) elveszti a mértéket, s az „erdélyi“ szó sűrű előfordulását e vitában így kommentálja: „erről a frazeológiáról, ha erősen odanézünk, kiderül, hogy csak halvány gőzverése már annak az erdélyi szómitológiának, amit Erdély vicinális irodalompolitikusai találtak ki dilettantizmusuk igazolására.“ (E minősítés aligha talált — akár 1929-ben! — Kós Károlyra, Kuncz Aladárra!!) 38 Kuncz-nekrológjában (Kuncz Aladár. Korunk, 1931. július—augusztus, 583—585.) használja ezeket a kifejezéseket Gaál Gábor. A nekrológ egyáltalán nem igazolja azt az irodalomtörténeti hiedelmet, mely szerint a Korunk szerkesztője elis-124