Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Jegyzetek
ismét elég sűrűn találkoztunk. József Attilánál a hirtelen nekidühödés és hirtelen megbánás elég gyakori eset volt. Nemegyszer láttam József Attilát lángoló haragba borultan és olyankor, amikor igaz könnyekkel sírt. Indulatai és meghatottsága könnyen a végletekbe sodorták. Sírni láttam a Cserépfalvi-könyvesboltban, panaszolva, hogy szerkesztő létére a Szép Szó nem akarja lehozni verseit, mert a munkatársak intrikálnak ellene, és láttam sírni a Népszava szerkesztőségének folyosóján, mikor egyszerre nyolc versét adták vissza mint közölhetetlent.“ Kassák Lajos: Huszonöt éve. Kortárs, 1962. 12. sz. In Kassák Lajos: Csavargók, alkotók. Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp., 1975. 230. — Egy rádióelőadásban még határozottabb megbánást és önkritikát tulajdonít József Attilának konfliktusuk feloldásában. (I. m. 221.) 103 A Korunk irodalmi áramlatának támogatói és propagátorai közt említi Szász János a nagyváradi Bárdos Lászlót, Gyárfás Endrét, Radó Árpádot, a Brassói Lapok szerkesztőit és Ligeti Ernő kolozsvári Független Újságját is. Szász János: Irodalomtörténetünk egyik fejezete: a Korunk költészete (1932— 1940). In: A Korunk költészete. Bük., 1967. 28—29. 104 Abafáy Gusztáv — tévesen — február 5-i lapszámot jelöl. Abafáy: Adalékok József Attila életéhez. 329. 105 Bárdos László: Az eltaposott magyar költő. Napló, 1937. december 7. 106 Abafáy nem említi a központozásbeli eltéréseket; értelmezése vitatható, hogy ti. az ismert változatok közül a Szabad Szóban közölt volna a legforradalmibb. — József Attila verseinek 1980-as kiadása visszaállítja az „öntött csillagát“ szóképet, szemben a kritikai kiadásban szóbeli hagyományra hivatkozva szerepeltetett „vörös csillagát“ változattal. (JAÖM II. 390.) 107 Abafáy közlése alapján. (Ezt az adatot nem tudtuk ellenőrizni, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár Szabad Szó-kollekciójából eltűnt az 1932. március 25-i szám, másutt nem sikerült nyomára bukkannunk.) 108 Mráz Lajos: „Testvéri tankok“. Korunk, 1960. 12. sz. 1447— 1450.; Mráz Lajos: Nem személyesen ismertem. A Hét, 1980. 21. sz. 109 Transsylvanus: Literatura maghiará. Stánga, 1932. december 25. Álnéven közöl tájékoztatást a lap a magyar irodalomról — meglehetősen elfogult, szektás tájékoztatást, hiszen Móricz Zsigmondot, Babitsot Herczeg Ferenccel, Molnár Ferenccel, Lengyel Menyhérttel együtt mint a tömegeket nem képviselő, azt nem tanító írókat jellemzi; velük szemben a haladó irodalom jelentős alkotói közé sorolja Csehszlovákiából Sellyéit, Fábryt, Dömötör Terézt, a romániaiak közül Nagy Istvánt, Szabó András parasztírót, Keleti Sándor költőt, Franyó Zoltánt, az emigránsok sorából Illés Bélát, Hidas Antalt, Balázs Bélát, Gergely Sándort, Karikás Frigyest — valamint Nagy Lajost és József Attilát. A „Transsylvanus“ név mögött esetleg Korvin Sándort sejthet132