Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Jegyzetek
Attila életét a Gorkijéval és a Jack Londonéval állítja párhuzamba, s költészetét is a szegények, a szervezett szegények sorsához kapcsolja — anélkül azonban, hogy ezzel elkülönítené az irodalom egészétől: „Kezdettől fogva, tudatosan és programszerűen, a munkásság, a külvárosi szegénység kültőjének vallotta magát. És az a társadalmi tendencia, amely verseiben feszült, nem ártott költészetének. Valéry jut eszünkbe, aki szerint »tiszta« esztétikumtól legmesszebb álló indíték is magas művészetté, szépséggé forrósodik.“ 151 A Keleti Űjság már 1937. december 5—i, vasárnapi számában cikk méretű hírben adja tudtul: Vonat elé vetette magát és meghalt József Attila, a kiváló magyar költő. A budapesti tudósítás (aláírás nélkül) a magyar irodalom tragikus eseményeként, az egész magyarság gyászaként ismerteti a kiváló lírikus, a Szép Szó szerkesztője, a Nyugat egyik kiváló munkatársa halálának körülményeit; költészetéről a következőket mondja: „József Attila több kitűnő verseskötettel terelte magára a figyelmet, újhangú lírájának zamatos magyarsága, meglepő képekben és fordulatokban gazdag szépsége, művészi primitívsége és melege nagyon sok -hívet szerzett a fiatal költőnek. Ugyanannak a merész, újnépies iskolának volt a tagja és egyik megteremtője, melyből Illyés Gyula magaslott ki. Később a »Szép Szó« című folyóiratban tiszta esztétikai elveket vallott. Műfordításai és regényátültetései [?] csiszolt gondosságról és művészi nyelvismeretről tanúskodtak.“ — A befogadás és kisajátítás e módja nem jellemzi az Ellenzéket, de a megrendültség és azonosulás is hiányzik a rövidebbre fogott cikkből. Öngyilkos lett és meghalt József Attila — közli az Ellenzék 1937. december 7-i száma, feltűnően nagy betűkkel szedett hírben (december 6-i, kaposvári tudósítás alapján). Itt is a költő, a Szép Szó szerkesztője és a Nyugat munkatársa szerepel kiemelten, arról viszont megfeledkeztek a kolozsvári napilap szerkesztői, hogy József Attila valamikor az Ellenzéknek is munkatársa, költője volt. Vagy talán mégsem? Másnap, a „Hírek“ rovatcím alatt „József Attila verseiből címmel a Mama és a Megfáradt ember emlékeztet az 1928-as kezdetre. De: kommentár nélkül. 152 „József Attila akkor tűnt fel s kezdett írogatni, amikor azokhoz a magyarokhoz, kiket új hazába rendelt a végzet, már nem vagy csak alig juthatott el a hangja.“ Bardos László: Az eltaposott magyar költő. Napló, 1937. december 7. 153 Dr. Szilágyi András: A skizofréniái költő. Űj Kelet, 1937. december 14. — A cikkíró barátjaként szólítja meg az elhunytat („Attila barátom! Most haltál meg, a tested még ki se hűlt és máris klasszikussá lettél!“); erre a Korunkban való közös szereplés jogosítja fel Szilágyi Andrást. Egy levele is tanúskodik erről, melyet valószínűleg 1936-ban küldött József Attilának, riportját is mellékelve hozzá a Szép Szó számára — és továbbiakat ajánlva minden műfajban. „Ha szükség volna rá, esetleg elvállalnám a lap erdélyi szerkesztését.“ Munkatársi-szerkesztői ajánlkozását az Űj pásztorra emlékeztetve igazolja („Maga bizoX39