Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Jegyzetek
Attila verseiből kettőt közöl az Ifjú Erdély, közvetlenül e nekrológ után: Ha a Hold süt és a Lassan, tűnődve címűt (ez utóbbi harmadik szakaszában: „A semmi ágán ül szívem“), s ugyanebben a lapszámban, pár oldallal előbb a Mamát. iss д2 eisö levél (amelyre a december 10-i utal: „Bármennyire tiltakozik is a megterhelés ellen ..— Gaál Gábor Lev. 434.) nem maradt fenn, illetve nem került még elő. ie° Déry a Gaál Gábornak december 9-én postázott levelében írja: „a Szép Szó-nak amúgy is írok már Attiláról, minthogy ez csak jan. 20-án jelenik meg, maga gondolom hozhatja az elsejei számban.“ Gaál Gábor Lev. 725.; Gaál a kéziratot megköszönő levélben aggályosán visszakérdez: „De ugye január elseje előtt nem jelenik meg máshol? A Szép Szó ti. kapható itt“. I. m. 436. 161 Cserépfalvi Imre: Találkozás és búcsú. In: József Attila emlékkönyv. 427. 162 Méliusz levele (1980. április 1.). Utal az eseményre a József Attila-versek 1972-es bukaresti kiadásának előszavában is. („Nem kevesen romániai magyar kortársai részt vettünk az érte és vele való küzdelemben, immár nem a megtorpant polgári forradalom, hanem a proletárforradalom nemzetközisége humanizmusának zászlaja alatt. Hiszen ott voltunk a népfronti szellemű irodalmi harcban, amelyet József Attila költészetének jelenlétével ez a nemzetköziséggel átfűtött antifasiszta humánum töltött meg tartalommal. Megdermesztett »országos pusztulása«, a tőle búcsúzó emlékgyűlés Kolozsváron valóságos politikai manifesztáció jellegét öltötte. Rohamos lelki pusztulásával is, halálával is tovább harcolni buzdította mindazokat, akiknek a fasizmus az övével azonos sorsot szánt, és akik vele vállalták a humánum gondolatának igazát az antihumánummal szemben.“ I. m. 42.) 163 Az 1937-es Független Újság munkatársi gárdája továbbgondolandó összefüggéseket sejtet; a felelős szerkesztő Ligeti Ernő mellett ilyen szerzőket találunk a kolozsvári „független újságban“: Spectator (Krenner Miklós), Zsolt Béla, Fejtő Ferenc, Kemény Gábor, Szenczed László, Jócsik Lajos, Bárd Oszkár. (Itt közöl verset Adóm Zsigmond is.) Legtöbbjük neve jól ismert a Brassói Lapokból, illetve a Korunkból. Kováts József — nem utolsósorban a József Attiláról írt cikke — (és Ádám Zsigmond) híd a másfajta hagyományokat őrző (nemegyszer konzerválni akaró) Pásztortűz, illetve a haladás reform-útját járó Erdélyi Fiatalok felé is.