Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Iskoláit járó költő
Minket nem éget halálra a láng Csak a hideg sorvaszthat össze Hiszen magunk is tüzek vagyunk Ne hamvadjunk széjjel hát hiába Melegítsük az éghetetlen embert Gyújtsuk fel a fagyott századok Esztendőktől jégcsapos hodályát (Legalább 20 fok hideg van .. .) Innen már „egyenes út“ vezet a közismert, nagy József Attila-versekhez, legalábbis könnyebb levezetni ebből a világnézeti-költői fejlődési stádiumból akár az Eszmélet, akár a Hazám ciklusát vagy A DunánálX. Még a zsengéknél maradva azonban, nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy a korábban idézett verseket (szakaszokat) — Iosif Áron és Pócze Borbála fia írta.14 Az irodalomtörténeti tények meghamisítása volna ezt a származást csupán A Dunánál elemzésekor figyelembe venni („Anyám kún volt, az apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az. / Anyám szájából édes volt az étel, / apám szájából szép volt az igaz.“). És nem venni tudomást arról, hogy milyen traumát jelentett a gyermeknek s bizonyára még inkább a kamaszfiúnak, hogy az apa — József Attila hároméves korában — elhagyta családját; s noha tudták, hogy él, sőt azt is, hogy nem vándorolt ki Amerikába — még későbbi budapesti tartózkodásáról is szó van József Jolán emlékezésében15 —, a kapcsolat Iosif Áron és a költő családja között 1909-ben végképp megszakadt.16 Apja származása, legalábbis a görögkeleti vallás, a fiatal József Attila iskolai éveiben, a korszak nacionalista légkörében (s talán éppen Makón, a Maros partján), a tanulótársak közt beszéd tárgya lehetett17 — föltehetőleg tehát innen is kell néznünk a Szépség koldusa bizonyos verseit. És az elhitetett legendát is József Áron amerikai kivándorlásáról. (Nem tartozik közvetlenül témánkhoz, de az erdélyi, a romániai József Attila-kultusz történetében említést érdemel, hogy Iosif Aron életének s új családja sorsának további alakulására a Brassói Lapok közleményei, 16