Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)

„… föltűzted zászlóimat …”

a glossza igazolásául közreadott teljes négy szakasz az Üj Keletben: valószínűleg az első József Attila-szöveg a romániai magyar sajtóban. (Egy korábbi, 1926. ápri­lis 23-án Bécsből keltezett, a szerkesztő Mikes Lajos­nak címzett József Attila-levél bizonyos, Magyarorszá­gon kívüli magyar nyelvű megjelenésekre utal, való­színű azonban, hogy itt nem romániai, hanem cseh­szlovákiai lapokról van szó.33) Gaál Gábor, a publicista-kritikus úttörését Gaál Gábor, a szerkesztő teljesítette ki, a húszas évek végén s a harmincas években. Ez, a Korunk József Attila­­képe, külön fejezetet igényel. De előbb, tiszteletben tartva a közlések időrendjét — egyúttal pedig a költő világnézeti-művészi alakulásának tényeit —, a romániai magyar irodalom egyéb fórumairól, kiemelkedő iroda­lomszervezőiről, alkotóiról kell szólnunk: Kuncz Ala­dárról és Dsida Jenőről elsősorban. Nem Gaál Gábor volt ugyanis az egyetlen, aki felfigyelt Erdélyben a József Attila tehetségére. Az adatok tulajdonképpen csak most kezdenek egységes képpé összeállni, s re­mélhető, hogy újabb írásos dokumentumok is előbuk­kannak még34, ám az eddigiek ismeretében is megkoc­káztathatjuk az állítást: Gaál Gábor mellett éppen „ellenlábasa“, az Ellenzék irodalmi mellékletét, majd Áprily Budapestre távozása után az Erdélyi Helikont szerkesztő Kuncz Aladár egyengette József Attila er­délyi útját, lírájának megismertetését, értékelését. És ebben a rendkívül fontos, a romániai magyar irodalom két világháború közötti szakaszát részben új megvilá­gításba helyező „intermezzóban“ szerepet vállalt Kuncz közeli barátja, a József Attilánál két évvel fia­talabb költő, Dsida Jenő is. Ez az a terület, ahol a legtöbb hiány, súlyos előítélet, torzítás akadályozta még nemrégiben a felmérést, az összefüggések reális megítélését. Kuncz Aladárra, Dsi­­dára, az erdélyi magyar irodalom egész polgári szár­nyára rávetült ugyanis az egykori Korunk—Erdélyi Helikon ellentét, és ez jó ideig a tények feltárását is gátolta. Márpedig a tények ismerete nélkül nem ítél­kezhetünk helyesen sem egyes személyekről, sem in­22

Next