Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Ki a faluba! - ?
haladó szellemű Bartha Miklós Társaságé, ahonnan a nagy törekvések után az új magyar népi politika, az átgyúrt nemzeti és polgári liberalizmus, valamint a főiskolai hallgatóság progresszív szociális művelődése kiindult. [. ..] A körutakon fagyott havat sepert a szél, mikor beállítottam a menedékhelyre. Ketten ültek a tűzhely mellett. Az egyik kenyeret evett bicskával. Ismertem már. Simon Andor volt. A másiknak csak akkor mondta meg a nevét Lakatos [Péter Pál], amikor már elment: József Attila. Háttal ült felénk, a tűzbe bámult és hallgatott. Nem emlékszem az arcára, a haja színét se tudnám megmondani. Egy mozdulata él bennem: mikor felállt, hogy elinduljon s magára vette a télikabátját, a mozdulatában volt valami a régi ijjasok hajtásából és elszánt nekifeszüléséből. Ha nem is emlékszem rá pontosan, akkor is ideírom: lehajtott fővel járt, az ismeretlen Magyarországon, mint az igazi költők minden országban.“58 Kováts József föleleveníti korai József Attila-versélményét is; abban a bizonyos sötét udvari helyiségben, a „menedékhelyen“ Lakatos megmutatta a „Hosszú az úristen, / rövid a szalonna ...“ kezdetű verset, a Bartha Miklós Társaság kiadványában, az Üj Magyar Föld készülő számában. „Egészen új ízű népiesség volt ez“ — jegyzi meg Kováts. József Attila népszerűsége az erdélyi fiatalok között a Ki a faluba! c. röpirat megjelenésekor ér tetőpontjára. A falumunkát — az erdélyi magyar falu megváltását — zászlójára író fiatal értelmiségi csoportosulás a magáénak érezte ekkor az ilyenfajta társadalmi munkában döntő részt vállaló költőt. Koronatanú, Mikó Imre utal erre Jancsó Béla örökségét elemző tanulmányában: „az erdélyi fiatalok [. ..] zsebükben Fábián Dániel és József Attila röpiratával (Ki a faluba!) indultak útnak“59. De mi is volt az, amit — túl a metodikán — a magukénak vallottak e röpiratban? És mi ebben a József Attila része, mi az 6 hozzájárulása? A végső formájában 1930. május 20-án Hódmezővásárhelyen kialakult szöveg, a Fábián Dániel írta eredeti, illetve a József Attilának tulajdonítható végleges változat újraolvasása többszörösen indokolt: egyrészt mert 38