Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
Ki a faluba! - ?
sok korabeli indulat tapadt hozzá, el egészen a mocskolod ó rágalmazásig, s ez az utókorra sem maradt hatástalan, másrészt mert a romániai magyar szellemi mozgalmakra közvetlenül is befolyást gyakorolt, s a felcsatlakozások vagy heves ellenérzések, támadások harmincas évekbeli története jellemző mozzanat a két világháború közötti irodalmunkban. Fábián Dániel József Attila-könyvéből60 tudjuk, hogy a Ki a faluba! röpiratszerű hangvételét József Attilának tulajdoníthatjuk — az alapul szolgáló első fogalmazvány értekező jellegével szemben. Amellett azonban, hogy dinamikussá, szárnyalóbbá tette a szöveget, új gondolatokat, új hangsúlyokat adott — mégpedig a leglényegesebb pontokon. „Az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk“ — hirdeti József Attila, és ezt bölcseletre, politikára egyaránt vonatkoztatja. Az okfejtés kétségtelenül tartalmaz naivitást, leszűkítést is, amely különféle megfogalmazásokban visszatér a negyvenes években nagy hatású etnográfiai-filozófiai tanulmányokban is61 (József Attilánál: „A magyar észjárás formáit, amelyek nélkül pedig magyar bölcselet nem lehetséges, a paraszti okoskodásban találjátok“), a röpirat azonban olyan társadalmitörténeti igazságokat is kimond, amelyeknek mélységére, fontosságára negyed vagy fél évszázad után döbben rá a világ. Ezt írja például József Attila: „első teendőtök nem az, hogy a népet tanítsátok, hanem hogy a néptől tanuljatok. Ne »tűrni-«, »szenvedni«, hanem őt tanuljátok tőle! TANULJATOK NÉPET A NÉPTŐL! Hogy aztán valóban taníthassátok a népet a népnek.“ Petőfi óta visszhangzik a magyar irodalomban, változó erővel és hitellel, ez a szemlélet, s József Attila tisztán adja tovább a kortársaknak és utódoknak, időszerű nyomatékkal. Egy évtizeddel később Szabédi László több tanulmányában, mindenekelőtt a Népi írástudók vagy írástudó nép? címűben tér vissza e kérdésre („Túlzó megfogalmazásban: ne a nép tanuljon az írástudóktól, hanem az írástudók tanuljanak a néptől“), s számolva az újabb jelenségekkel, a népi irodalom — Sinka István, Szabó Pál, Tamási Áron, Asztalos 39