Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)

A Helikon vállalása

rausát gyakorolta. Hogy 1928 tavasza és 1929 ősze kö­zött leveleztek vagy hogy éppen találkoztak volna, nem tudjuk, az viszont mindenesetre föltételezhető, hogy Kunez rokonszenve József Attila iránt még változatlan. Szentimrei két cikke, különösen a Nincsen apám se anyám méltatása és József Attila szerepeltetése az itt részletesen ismertetett (a szellemi környezetet jelző!) Fiatal magyarok ankétban tanúskodik elsősorban a meg­becsülésről — amit a szerkesztő össze tud egyeztetni, úgy tűnik, feltétlen tiszteletével Babits Mihály iránt. Közismert tény, hogy Babits nem ismerte fel József At­tila költői tehetségét, nem támogatta a Nyugatban, sőt 1929 decemberében elmarasztaló kritikát közölt Né­meth Lászlótól a Nincsen apám se anyám kötetről. Er­re következett 1930. január lO^én A Toliban József At­tila éles, sőt durva kritikája az Illyés Gyulától előzőleg megdicsért Babits-verskötetről (Az Istenek hálnak, az Ember él); e kritikát József Attila korábbi elvi-eszté­tikai fenntartásai és súlyos megbántottsága, a felgyü­lemlett sérelmek hívták életre. Az ügy hónapokon át gyűrűzött a lapokban. Az Egy költőre című József At­­tila-vers csúnyán rálicitált a kritikára (1930. április 27- én jelent meg a Kortársban, majd a Döntsd a tökét, ne siránkozz kötetben); ilyen, a vádaskodáson is túlmenő, az erkölcsi megsemmisítést célzó dühvei, kegyetlenség­gel: Kóró a lelke, ül azon kis varasbéka ékül; vartyog s míg zizzen a haszon, vénebb békákkal békül. Ha hitted messziről smaragdnak, csak fogd meg, ujjaid ragadnak. (1937 júliusában ugyanezzel a címmel írt még egy verset, kortársáról és ifjúkori barátjáról, a Babitsot kö­vetkezetesen vállaló Illyésről: „Téged szeretnek: köny­­nyen értenek...“ Ez utóbbi jóval mérsékeltebb hangú költeménynek Fejtő Ferenchez és a Szép Szóhoz is kap-60

Next