Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Helikon vállalása
rausát gyakorolta. Hogy 1928 tavasza és 1929 ősze között leveleztek vagy hogy éppen találkoztak volna, nem tudjuk, az viszont mindenesetre föltételezhető, hogy Kunez rokonszenve József Attila iránt még változatlan. Szentimrei két cikke, különösen a Nincsen apám se anyám méltatása és József Attila szerepeltetése az itt részletesen ismertetett (a szellemi környezetet jelző!) Fiatal magyarok ankétban tanúskodik elsősorban a megbecsülésről — amit a szerkesztő össze tud egyeztetni, úgy tűnik, feltétlen tiszteletével Babits Mihály iránt. Közismert tény, hogy Babits nem ismerte fel József Attila költői tehetségét, nem támogatta a Nyugatban, sőt 1929 decemberében elmarasztaló kritikát közölt Németh Lászlótól a Nincsen apám se anyám kötetről. Erre következett 1930. január lO^én A Toliban József Attila éles, sőt durva kritikája az Illyés Gyulától előzőleg megdicsért Babits-verskötetről (Az Istenek hálnak, az Ember él); e kritikát József Attila korábbi elvi-esztétikai fenntartásai és súlyos megbántottsága, a felgyülemlett sérelmek hívták életre. Az ügy hónapokon át gyűrűzött a lapokban. Az Egy költőre című József Attila-vers csúnyán rálicitált a kritikára (1930. április 27- én jelent meg a Kortársban, majd a Döntsd a tökét, ne siránkozz kötetben); ilyen, a vádaskodáson is túlmenő, az erkölcsi megsemmisítést célzó dühvei, kegyetlenséggel: Kóró a lelke, ül azon kis varasbéka ékül; vartyog s míg zizzen a haszon, vénebb békákkal békül. Ha hitted messziről smaragdnak, csak fogd meg, ujjaid ragadnak. (1937 júliusában ugyanezzel a címmel írt még egy verset, kortársáról és ifjúkori barátjáról, a Babitsot következetesen vállaló Illyésről: „Téged szeretnek: könynyen értenek...“ Ez utóbbi jóval mérsékeltebb hangú költeménynek Fejtő Ferenchez és a Szép Szóhoz is kap-60