Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Helikon vállalása
Helikon 1930. januári száma, ebben pedig — mint idéztük — sűrűn találkozhatott Babits Mihály nevével, eszményeivel, sőt eszményítésével, még az ankéton belül is. Mégis 1930 júniusában azt írta Dsidának: „ ... a Helikonról s a Pásztortüzről szólottái volt, én mindkét lapotokba örömmel dolgoznék.“ És Kunez, aki pedig Babitsot biztosan nem akarja elidegeníteni a laptól, aki legfőbb szövetségesének tekinti programja megvalósításában a Nyugat-szerkesztő esztétát — de aki a „populizmust“ oly fontosnak tartja, mert „az életnek tolakodó kötődéseiben“ a pozitív hatást is felméri a „túlságosan művészi hajlandóságú képzeletre“ —, egyszóval az Erdélyi Helikont fórummá tevő Kuncz Aladár legalábbis elfogadja a Babitsot megtámadó József Attila jelentkezését. Nincs adatunk arról, hány József Attila-verset adott át Dsida a Helikonnak, csak azt tudjuk, hogy az októberi lapszámban József Attila két verse cím alatt, szép tördelésben következik egymás után az Arról, hogy belőlem, aki szarvas voltam, farkas lesz (a Medvetánc kötetben Bánat címmel szerepel) és az Esik; Gáborjáni Szabó Kálmán kitűnő fametszete díszíti az oldalt, kíséri hangulatilag a verseket, grafikai hangsúlyt adva a közleménynek. (Közvetlenül e versek előtt közli a folyóirat Rosner Károly tanulmányát — A magyar fametszet a XX. században —, és itt Gáborjáni Szabó úgy szerepel, mint aki külön fejezetet jelent a magyar fametszés új korszakában, „teljesen kiforrott egyéni stílusával hivatott arra, hogy a külföld előtt a magyar fametszet reprezentánsa legyen“. Mindkét vers első közlésnek tekinthető (A Toliban 1929 júliusában közölt változathoz képest az Esiket a szerző lényegesen átdolgozta) — és mindkettő József Attila korabeli lírájának reprezentatív darabja. A „Futtám, mint a szarvasok“ az a vers, amelyről valóban elmondható: „Egészen új ízű népiesség volt ez“ (Kováts József); joggal hivatkozik majd Dsida a csodálatos zenéjére („Kit ne illetne meg az ilyen muzsikájú József Attila-vers?“). Az Esik más arcát (is) mutatja a költőnek: komor táj lép elő belőle, soraiban ott érezzük a lázongó szegényember-versek jegyeit. Üj ízű népiesség ez is, 62