Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Helikon vállalása
1931 májusában— másfél-két hónappal Kuncz Aladár halála előtt — József Attila költészete másodszor kerül reflektorfénybe az Erdélyi Helikon hasábjain. Kuncz ugyan már súlyos betegen fekszik a budapesti klinikán, a Helikon ügyei azonban végig foglalkoztatják, s a fennmaradt levelezés tanúsága szerint még a klinikáról is szervez, mozgósít. Föltehető tehát, hogy ő kérte Dsidától a József Attila-kritikát — és bizonyára nem véletlenül éppen a közös baráttól, az ifjabb költőtárstól. Igaz, Dsida itt, az ismertetésben gondosan elhallgatja, sőt kifejezetten álcázza ismeretségét, barátságát József Attilával, s úgy tesz, mintha Szentimrei cikkét nem olvasta volna a Helikonban: „József Attila fiatal költő. Amint verskötetének utolsó oldalán látom, már 1929-ben jelent meg verseskönyve. Sajnos, azt nem ismerem, s így József Attilát sem ismerem egészen: kétévi futásának grafikonját nem látom, abból előre következtetni nem tudok, s az összehasonlítás élvezetéről is le kell mondanom. De így is van valami tény ér jóslásszerű érdekesség, valami grafológus-izgalom abban, amint negyvenoldalas kis füzetét kezemben tartom és olvasok belőle.“ Kritikusi szerepjátszást lássunk e sorokban — a szerepjátszó költő megnyilatkozását egy más műfajban —, vagy óvatosságot, talán tekintettel az elmérgesedett József Attila — Babits viszonyra? A kötet rendőrségi elkobzása aligha játszott szerepet a rejtőzésben (az ügyészségi vádiratra és a perre a cikk megjelenése után került sor), Dsida kritikájának egész hangszerelése ellentmond egy ilyen feltételezésnek. A tetszés, illetve ellenérzés, az „ízlés“ és az „atmoszféra“ emlegetése mintha a Babits-mozzanatra utalna: „Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna: érdeklődő, mondhatnám, lelkes tetszésemet és egyszersmind heves ellenkezésemet ilyen mértékben hívta volna ki. Mert a József Attila verseit szeretni vagy nem szeretni: ízlés dolga. El lehet képzelni jogos ellenérzést is ezekkel a versekkel szemben, valami kis fuldoklásfélét ebben az atmoszférában.“ De még a következő bekezdés is rejthet ilyen utalásokat, hiszen 5 — A hiány értelmezése 65