Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Helikon vállalása
József Attila lírai hangjának jellemzésében a költői (és emberi) magatartást állítja előtérbe. És Dsida, a formamüvész, a finom, bensőséges hangulatok kidalolója szinte megbűvölten áll a Döntsd a tőkét, ne siránkozz költőjének merészsége láttán. Az általános tisztelettel körülvett Babits költészetének éppen az ellenkezője az, amit mindjárt kiemel: „A nincstelen csavargók szájas, zamatos, helyenként drasztikus beszéde a József Attila lírája. Mindent mer, mint a betyár, akitől semmit sem vehetnek el, s fületlen gombnál életét sem becsüli többre. Lomha jobbágydörmögés, jóízű betyárság, szimplista elbúsongás kószál sorai között. Az Ady individuális önistenítésének nyoma sincs benne. A saját nagyságát, költői több-voltát egyetlen szóval sem akarja olvasóiba szuggerálni. Sőt akasztófahumorral figurázik sajátmagán, mint krumplit evő paraszt vagy félszeg legátus. El akar törpülni, egynek a sok közé és személytelenül, a sokak hangján beszélni, mint a népköltészet.“ Mindezt lehet úgy is értelmezni, mint a költő-kritikus vívódását az elfogadás és elutasítás közt (Bóka László szerint: „A kis kritika megdöbbent küzdelem József Attila költészetével“85), jó néhány kijelentését azonban a rákövetkező nem érvényteleníti. Például az ilyeneket: „Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reggeli harmatáé.“ Olyan költőtől, mint Dsida, ennél nagyobb dicséretet nemigen kaphatott volna József Attila. És ezután következik az, amire mostanáig nem figyeltek fel az értelmezők, pedig ez a szembesítés — amikor még alig ültek el Az Istenek hálnak, az Ember él s az Egy költőre körül a zajok — állásfoglalásnak számított. Dsida ugyanis két ágat különböztet meg a magyar költői nyelv fejlődésében: „Az egyik ág a magyar nyelv zamatos, erős ősi törvényei szerint Adyig vezetett [...] A másik ág nyugat felé kanyargóit s magába gyűjtötte a nyugati gondolkozás összes mellékfolyóit. Ennek a folyamágnak partjain nyíltak ki azok a liliomok, melyek a Louvre kertjében vagy a Stefan George háza előtt is nyílhatnak. Ez az ág torkollik a Tóth Ai'pád, Babits és Kosztolányi pazarul 66