Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
Természetesen ennek van elsősorban jelentősége. A novemberi szám Szemle-rovatában, immár széles szedésben jelenik meg — Danzinger Ferenctől (József Attila bécsi, majd budapesti barátjától) — az első egyértelműen elismerő kritika, ezzel a beszédes címmel: József Attila, a szocializmus költője. Danzinger (Agárdi), a kommunista párt tagja visszamenőleg igazolja a Külvárosi éj szerzőjét — helyesbítve tulajdonképpen a Korunk régebbi közleményeit is e kijelentésével: „József Attila mindegyik kötete egy-egy állomása annak a fejlődésnek, amelyet a Nem én kiáltok tisztázatlan világnézetű és ezzel összefüggően kiforratlan művészi készségű alkotásaitól a költői technika fölényes alkalmazásáig és a harcos szocialista szemlélet bensőséges kiformálásáig megfutott.“ A Külvárosi éjt mint „az egész újabbkori magyar költészet történetében fontos etappot“ méltatja. Ennek a cikknek is szociologizáló az alapvetése, amennyiben a költészeti fejlődést' a gazdaságival-társadalmival szintén mechanikusan köti össze, de az egyéni sorsot már nem állítja szembe a társadalmi problematikával (Csokonai az első példája ebben a tekintetben). Adyt eléggé furcsán értékeli: hangsúlyozza a polgári célkitűzések osztálykeretein túlmenő forradalmiságát, ugyanakkor azonban az „egyenes vonalú“ fejlődés megzavarását látja a polgári liberalizmus és a munkásság időleges szövetségében. Az osztálytudat alakulását Csizmadia Sándortól vezeti „József Attila tudatosan forradalmár, konkrét osztálycélú költészetéig“ — és ebbe különös módon (mint kitérőt?) illeszti be Kassákék avantgarde-ját; objektív megközelítés után, Kassák nevének említésekor hirtelen indulatos lesz (egyedül itt!) — mintha József Attila 1931-es kritikáját visszhangozná: „A világháború borzalmas élménye és az azt követő társadalmi megmozdulások tömegesen szakították ki a fiatal költőket a régi irodalom arcvonalából. Ezek egy része céltalan kószálásában ideiglenesen a jövő osztálya, a proletárság mellett pihent meg. E periódus, melyet — minden munkás származása dacára — Kassák személye jellemez, ma már likvidáltnak tekinthető akkor is, ha e 6 — A hiány értelmezése 81