Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
papiros-versek mohikánjai schizofrén szóköt ésü elmeszüleményeiket továbbra is napvilágra hozzák.“ A továbbiakban Danzinger ismét visszanyeri nyugodt elemző-értelmező hangját, s elismeri az „izmus“-költészet hasznát, abban, hogy tiszta teret teremtett, a forma szabadabb lehetőségeit hozta létre az új költők számára — akik között József Attilát az egyik legkiválóbbnak tartja. Legfontosabb érdemeként a korral való azonosulását nevezi meg, ebben ismeri fel „erkölcsös költő“ voltát. Beszél a József Attila-versek visszhangjáról a proletárság körében, de van érzéke az esztétikumba átlényegített új iránt is: alighanem az egyik legelső — és máig érvényes — példatárát adja József Attila társadalmi, osztály-meghatározottságú költői képeinek. „Sokan az esztéta ideológusok közül általában a legkiválóbb költőnek tartják József Attilát. Mi hisszük és elvárjuk tőle, hogy a proletárság legkiválóbb költője legyen!“ Ebben a biztatásban már jóval szelídebb formában (bár változatlan naivitással) mutatkozik költőiség és társadalmi hatékonyság szétválasztása, mint az előző kritikai felszólításokban. 1932 hozza meg József Attila közvetlen költői bemutatkozását is a Korunkban. Ennek a jelentősége annál is nagyobb, hogy 1932 decemberéig, Illyés Gyula és József Attila egy-egy költői művének megjelentetéséig a folyóirat egyáltalán nem közölt verset. Illyés hőskölteménye, a Hősökről beszélek nyitja a számot, s a főlaptest végén, Jeszenszky Erik tanulmánya (A birtokelosztás a mai Magyarországon) után tördelve következik az Invokáció. Mintha egyenesen a Korunknak készült volna, a Korunk költészetének nyitányául (itt jelent meg először, újraközléséről nem tudunk): az lntemacionálé ra utal vissza, de a kor társhoz, sőt nyugodtan állíthatjuk, a Korunk olvasójához szól (például a modern pszichológiára emlékeztető sorával): Óh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér. Az orvos szerint százhúsz milliónak nem jut egy falat kenyér. Ama százhúsz millióban, "mely a hold-zsupp födte ólban rongyaiba váj. 82