Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)

A Korunk fórumán

papiros-versek mohikánjai schizofrén szóköt ésü elme­szüleményeiket továbbra is napvilágra hozzák.“ A to­vábbiakban Danzinger ismét visszanyeri nyugodt elem­ző-értelmező hangját, s elismeri az „izmus“-költészet hasznát, abban, hogy tiszta teret teremtett, a forma szabadabb lehetőségeit hozta létre az új költők szá­mára — akik között József Attilát az egyik legkivá­lóbbnak tartja. Legfontosabb érdemeként a korral való azonosulását nevezi meg, ebben ismeri fel „erkölcsös költő“ voltát. Beszél a József Attila-versek visszhang­járól a proletárság körében, de van érzéke az esztéti­kumba átlényegített új iránt is: alighanem az egyik legelső — és máig érvényes — példatárát adja József Attila társadalmi, osztály-meghatározottságú költői képeinek. „Sokan az esztéta ideológusok közül általá­ban a legkiválóbb költőnek tartják József Attilát. Mi hisszük és elvárjuk tőle, hogy a proletárság legkivá­lóbb költője legyen!“ Ebben a biztatásban már jóval szelídebb formában (bár változatlan naivitással) mu­tatkozik költőiség és társadalmi hatékonyság szétvá­lasztása, mint az előző kritikai felszólításokban. 1932 hozza meg József Attila közvetlen költői be­mutatkozását is a Korunkban. Ennek a jelentősége annál is nagyobb, hogy 1932 decemberéig, Illyés Gyula és József Attila egy-egy költői művének megjelente­téséig a folyóirat egyáltalán nem közölt verset. Illyés hőskölteménye, a Hősökről beszélek nyitja a számot, s a főlaptest végén, Jeszenszky Erik tanulmánya (A birtokelosztás a mai Magyarországon) után tördelve következik az Invokáció. Mintha egyenesen a Korunk­nak készült volna, a Korunk költészetének nyitányául (itt jelent meg először, újraközléséről nem tudunk): az lntemacionálé ra utal vissza, de a kor társhoz, sőt nyu­godtan állíthatjuk, a Korunk olvasójához szól (például a modern pszichológiára emlékeztető sorával): Óh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér. Az orvos szerint százhúsz milliónak nem jut egy falat kenyér. Ama százhúsz millióban, "mely a hold-zsupp födte ólban ron­gyaiba váj. 82

Next