Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
legszélesebb magyar tömegekhez, a falusi dolgozókhoz szóljon. Különös jelentősége van tehát, hogy szerény terjedelméből mennyit fordít az irodalomra és hogyan válogat. Nos, az első lapszámban az olvasmány Tamási Árontól az Okos szekér, a „Hírek“ fejléc alatt pedig Erdélyi József verse, a Hála található; a második, az október 7-i számban a „Hírek“ József Attila versével, az Anyámmal kezdődnek, az „Irodalom MUNKA UTÁN Szórakozás“ rovatban Illyés Gyula neve tűnik fel Elégia című költeményével. (Közli a lap a pályakezdő Nagy István prózáját is.) És voltak — ma már kevésbé konkretizálható, másodlagos forrásokból kikövetkeztethető — nem írásos visszhangok is. A Lebukott, mint a Vörös Segély agitáeiós verse, nem csupán kéziratban terjedt, hanem folklorisztikusan is, szájról szájra — többek közt a nagyváradi fogházban, a letartóztatott kommunisták, ifjúmunkások soraiban.108 S bizonyára ezen a mozgalmi vonalon jutott el József Attila híre a bukaresti legális kommunista lap, a Stánga (Bal) olvasóihoz is.109 A századközép jeles román lírikusa, József Attila későbbi romén fordítója, Mihai Beniuc ugyancsak a harmincas évek elejére, kolozsvári diákéveinek idejére teszi megismerkedését József Attila költészetével; a Döntsd a tőhét, ne. siránkozz lehetett az a kötet, amelyet kölcsönkapott kolozsvári magyar barátaitól.110 Alig maradt fenn írásos dokumentuma Gaál Gábor és József Attila szerkesztói-munkatársi kapcsolaté-1 nak111, de így sem vitás, hogy ez volt a legerősebb, legtartósabb szál, amely József Attilát az erdélyi magyar baloldalhoz fűzte. Morzsák csupán a távoli Korunk-műhelyből, e műhely szerepéről hoznak mégis hírt az olyan futó megjegyzések, mint amilyennel József Attila 1932. december 19-i, valószínűleg már az Invokáció Korunk-beli megjelenése után Szántó Juditnak írt levelében találkozunk (a várható Korunk-honorárrum említése mellett: „Ha jössz, hozd magaddal Illyés és Erdélyi verseit, valamint az új Korunkat.“; az „új“ a folyóirat rendszeres olvasására mutat!). József Attila-szöveget egy szűkszavú dedikáció őriz még. 87