Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
Éppolyan törvényszerűnek, mint azt, hogy a „Futtám, mint a szarvasok“ először az Erdélyi Helikonban látott napvilágot, vagy hogy — a Hősökről beszélek mellett — az Invokáció jelentette a költészet nyitányát Gaál Gábor folyóiratában. Még egy József Attila-vers tartozik a Korunk költészetéhez: jó egy évvel a Népszava-beli közlés után, a Vigasz a folyóirat 1934. decemberi számában olvasható. És újabb fordítások, ezúttal a kortárs román lírából. A Mai román költők című összeállítás (1934. július— augusztus) négy verset tartalmaz Áron Cotru^tól (A bányász, Gyárban, Ion Codru, Magányos fa), egy-etegyet Radu Gyrtől (Mészárszékek) és Ovid Densu^ianutól (Hol a földes dűlő), valamennyit József Attila tolmácsolásában. Ezen a ponton két, egymástól független kezdeményezés találkozott: a Gaál Gáboré, aki a harmincas évek közepétől egyre tudatosabban és következetesebben igyekezett folyóiratában bemutatni a román valóságot s ezen belül a szellemi életet, az irodalmat115; és a Moise Baltáé, a Budapesten Balta Mózes néven ismert kultúrdiplomatáé, aki mint a budapesti román követség sajtóattaséja hasonló feladatra vállalkozott, mint Anton Straka, a csehszlovák követségi ember: megismertetni népének irodalmát neves magyar írókkal, baráti kapcsolatok kiépítése révén, kötetek és nyersfordítások szolgáltatásával kitűnő minőségű, hiteles műfordításokkal szolgálni a cseh, a szlovák és a magyar, a román és a magyar nép barátságát. Balta és József Attila barátsággá érlelődött kapcsolata 1931-ben kezdődött; József Attila nem tudott románul, Moise Balta viszont kitűnően beszélte a magyar nyelvet. Kapcsolatukról — a kutatók, feldolgozók (Szántó Judit, Gáldi László, Domokos Sámuel)116 mellett — a költő volt sógora, a hódmezővásárhelyi születésű Bányai László is megemlékezik; és ahogy egyéb életrajzi vonatkozásokban is, bizonyos elfogultságai ellenére érdemes fellapozni könyvét (Négyszemközt József Attilával), mert közvetlen tanúként olyan tényezőkre is felhívja a figyelmet, amelyekről a József Attila-irodalomban másutt nemigen esik szó. „Balta Mózes talán 90