Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
M. Codreanu) mellett a Szép Szóban (is) megjelentek s a kéziratban maradtak (részben kidolgozatlanok) közel egy kötetre valók. A román líra olyan nagy verseinek a tolmácsolására is vállalkozott József Attila, mint George Co§buctól a Földet adj!, Tudor Arghezitől az Archeológia. Egy 1936-os interjú szerint, melyet Áron Cotruijsal Aradon készített Molnár Tibor a Brassói Lapok számára, ketten is készültek román lírai antológiát megjelentetni Budapesten: Erdélyi József és József Attila.118 Noha József Attila román műfordításai külön kötetben csak harminchat évvel később láttak napvilágot119, nem csupán a hálás utókor mérlegén mérettethetnek meg. Némelyik műfordításának, például a Voronca-versnek már a Korunk-beli közléskor visszhangja támadt; hasonló gond, fájdalom szólt belőle, mint az Elégiá ból: Sokaság, te, mint egy tenger visszafogadtál engem és tovalöktél, magányosan úgy sajtolódtam beléd, mint szénbe a csillogás s ráismertem a hajótöréstől mélyre hasított sávban hangomra, mely egyre nagyobb hullámokat vet benned. És Arghezi Archeológiája is rokonítható egy József Attila-verssel; Gáldi László mutatott rá, hogy „A Dunánál »-genealógiai részében« (2—3) is hasonló gondolat viliódzik“120, mint Arghezinél: A lelkem még emlékszik most is és szünet nélkül arra, ami elmúlt, egy múltra, amely nékem ismeretlen, de amelynek szent csontmaradványai bennem rakódtak le anélkül, hogy tudnám, amint a föld nem tudja mit hord magában [...] Hangjait elvesztette a hallgatás melyeket hajdanában visszhangzani kényszeritett Hallani vélem az ősi hangok foszlányait, amint szétfoszlanak s amint szétfoszlottak. 92