Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Korunk fórumán
bálja meg elszakítni elemzésének tárgyát a társadalmi valóságtól s a politikumtól; „egyszerűen“ tiszteletben tartja a költészet természetét, és nem egy más kategóriarendszert szegez szembe vele. Fejtő pontosan érzékeli a különbséget vers és vezércikk, líra és plakát között— ez azonban nem gátolja meg abban, hogy számon ne kérje, miért maradt ki a kötetből a Munkások, „valamint a Korunkban megjelent kitűnő »történelmi materialista-« Oda“. Remek stílusérzékkel tesz különbséget Ady és József Attila lírája közt, s az irodalomtörténeti szembesítésben érzékelteti a már szükségessé vált korszak- és ízlésváltóst. (Utal egy mondatban Ilylyésre és Szabó Lőrincre is — hármójuk szerelmi lírájának rokon jegyeit emelve ki, szemben Ady erotikájával.) Alapvető az is, ahogy Ady és József Attila „istenes verseit“ állítja szembe. A legjelentősebb mégis a tanulmány „Társadalom“ című alferezetében olvasható, itt ugyanis a szerző olyan következtetésekig jut el, melyekhez az újabb József Attila-szakirodalom csak nagy kerülővel, több fájdalmas kitérővel érkezett viszsza. Mindjárt a lényegre tér: „József Attila proletár származású költő és ennek nyomai egész költői működésén és életformáján föllelhetők. Mégis vonakodunk azt írni róla, hogy »proletárköltő«, a szónak bizonyos egyirányú harcias elszántsága miatt. Proletárköltőnek azt szokták nevezni, aki a proletárvoltát állandóan hangsúlyozza s életében-verseiben a proletáreszményt akarja kifejezni, nem pedig a maga életét úgy, amilyen. József úgy proletárköltő, ahogy Gorkij proletáríró. Nem eszményt és tendenciát ad, hanem a maga emberi valóságát, nem osztálykategóriát, hanem a proletárember totális, vajúdó, talán ellenmondó, de őszinte lényegét.“ Fejtő visszapillant a József Attila által megtett eszmei-költői útra, „a csavargó anarchizmustól a szocialista eszme tudatos vállalásáig“, s elismeréssel (némileg elfogultan) nyugtázza, hogy „jó ízlése megakadályozta abban, hogy költő tollát, sok szocialista költő példájára, a vezércikkíró tollával cserélje föl“. A Favágóra (tévesen: Favágókra), az Esíkre, a Külvárosi éjre hivatkozik többek között. Vitatkozni lehet azon a 95