Kántor Lajos: Kép, világkép. A régi korunk az új művészetért (Bukarest, 1977)
A MA nyomában
tani kapcsolatokat nélkülözik. Képeket képzel, amelyek közül hiányzik a szemléleti folytonosság. Gondolatokat gondol, amelyek jelentést nem hordoznak. [. .. ] Nem érthetetlenek [versei], csak értelmetlenek. Nincs értelmük önmagukon belül, nincs értelmük önmagukon kívül. Nincs értelmük különösen és nincs értelmük általánosan. De legfőképpen — nincs értelmük társadalmasan. [...] Mindezt összevéve: Kassák versei illusztrációk a leggondolattalanabb és legképtelenebb esztétikához.“195 József Attila filozófiailag szolipszistának minősíti Kassákot, műveit pedig a mozgalom szempontjából károsnak. Cikke végén a kötet egyetlen, címmel is jelzett versét — „amelynek törés nélküli összefüggő értelme is van“ —, Osvát Ernő búcsúztatóját (Emlékezzetek rá!) marasztalja el, főhajtása miatt a polgári gondolat, „a mai, a változott ellenforradalommal változott Osvát Ernők“196 előtt. Erre a súlyos bírálatra néhány hónappal azután került sor, hogy a moszkvai Sarló és Kalapács, majd a Fábry szerkesztette Az Üt közölte A magyar proletárirodalom platformtervezetének József Attilát is igaztalanul sújtó szövegét.197 A mai marxista értékelés — így Szabolcsi Miklós tanulmánya198 — ebben a személyileg és esztétikailag elfogult csoport-érdeket megszólaltató, arányaiban-hangjában és részben szempontjaiban is eltévesztett József Attila-cikkben a szektás türelmetlenség megnyilatkozását látja, amin nem változtat az, hogy a Külvárosi éj költője a maga személyében, ugyancsak áldozatául esett e dogmatizmusnak. Tényként kell elfogadnunk, hogy Kassák végső elidegenedésében a Korunktól József Attila bírálatának is szerepe volt. Hamis, a kronológiát figyelmen kívül hagyó és az éles konfliktusokat károsan összemosó ugyanis egy olyan következtetés, miszerint „Kassák köre végül is elmaradt a Korunktól, de Kassák harag nélkül, nyugodt szívvel adott majd újra írást Gaál Gábornak.“199 Ellenkezőleg, Kassák haragja, dühös viszszavágásai, korábbi elfogultságaira és tévedéseire rálicitáló igaztalan támadásai tovább mélyítették a szakadékot közte és a folyóirat között.200 (A megbékélés jóval későbbi, főként az öreg Kassák írásaiból olvashatjuk ki — és akkor is csak József Attila irányában.201) A konfliktus alapvető magyarázatát azonban a kortárs Haraszti Sándor emlékezésében olvashatjuk: „1931-ben, a 100%-osok — köztük magam is — a dogmatizmus légkörében, amikor Kassákékkal idehaza éppen heves harcba bonyolódtunk ■—- revolvert szegeztünk Gaál Gábor mellének: vagy mi, vagy Kassákék. Együtt, egy gyékényen tovább nem árulunk. Hiába fenyegetőztünk azonban, Gaál nem engedett, pokolian nehéz helyzetben körömszakad-63