Kántor Lajos: Korváltás. Kritikák, tanulmányok (Bukarest, 1979)
A Forrás-dossziéból
túlmenőleg azzal a hatással is, amelyet az első Forrás-költők gyakoroltak a náluk fiatalabbakra. Az eddigi besoroló kísérletek szempontjait összegezve, a Forrás úttörőinek általános jellemzésébe kívánkozik a megmerevedett költői pózok elvetése, az adott politikai pillanatnál mélyebbre és messzebbre látást biztosító költői távlat igénylése, a személyesebb lírai hang jogainak visszakövetelése és a forma szabadabb kezelése. E törekvéseiket félreértve fogalmazzák meg ellenük az apolitizmus, a kozmikusság, az öncélú formabontás vádját — s a szabadverset is bűnükül róják fel egyes szerkesztők és kritikusok. A következő évtized aztán egyértelműen bizonyítja e vádak alaptalanságát: éppen ők, a Forrás első, majd a hozzájuk csatlakozó második nemzedékének tagjai írjak — néhány idősebb pályatárs mellett — az új szakasz legpolitikusabb verseit, a hatvanas-hetvenes évek korigényére és humanista eszményeikre hallgatva. S mi több, Farkas Árpád, Kenéz és társaik a közügyek nyílt vállalását, a népnek, nemzetiségüknek elkötelezett közéleti lírát állítják tevékenységük középpontjába — a költészet demokratizmusát Petőfi szellemében képviselik, jóllehet ők is József Attilán iskoláztak. A legújabb csoportos jelentkezés viszont azt mutatja, hogy ismét hangváltás készül a Forrás lírájában: harmadik Forrás-nemzedékről talán még nem lehet beszélni, a legtöbbet ígérő tehetség, Szőcs Géza és a vele egyívásúak azonban (akik a fiatal esszéistákkal, a Forrás leginkább elméleti beállítottságú szerzőivel őriznek közeli rokonságot) költészeten bonyolult kapcsolásrendszerű szöveget értenek, a formát mint a gondolat formáját képzelik el — és ebben Szilágyi Domokoshoz, a Búcsú a trópusoktól írójához közelednek, aki nem teljesen azonos az Álom a repülőtéren című Forrás-kötet költőjével. Mit értsünk ezek után a Forrás líráján? Az elsőkötetes költők versanyagát? (Egyébként nem minden első kötet a sorozatban látott napvilágoit, 1961 után sem.) Vagyis csak a huszonéves Lászlóffy Aladárra, Szilágyi Domokosra, Hervay Gizellára, Király Lászlóra, Kenéz Ferencre figyeljünk? És nem arra, amivé az indulás után öt-tíz-tizenöt évvel lettek? Ahogy az újítás — a fiatalság is viszony-fogalom. Közvetlenül a Forrás megindulása előtt Páskándi Géza volt a romániai magyar irodalomban „a" fiatal költő, mint ahogy a tragikus sorsú Nicolae Labi§ ígérte először a megújulást e szá-9 — Korváltás 129