Kántor Lajos: Korváltás. Kritikák, tanulmányok (Bukarest, 1979)

A Forrás-dossziéból

az emberségé s hovatovább az emberiségé is. Az emberé, az emberiségé, aki tudva tudja, és gyakorolni is próbálja már, hogy ... A szocializmus nem egy terület, 6, nemcsak ország, hanem mérték, minőség, fokozat az ember útján, mit mindenütt elérnek majd az életformák. Ezt az emberséget fűzik a legerősebb szálak a haza min­dennapjaihoz is. (1964) FIGYELMEZTETŐ GONGÜTÉS Túl a harmincon — lehet még fiatal akár a költő is. (Vál­tozatlanul tartja ugyan magát a köztudatban az „ifjú zseni“ elmélet, amelynek XIX. századi példája Petőfi, Shelley, moder­nebb változatban egy Rimbaud, egy József Attila, de újabban azt is megszoktuk s természetesnek érezzük, hogy a mesterek közöttünk járva érjék meg a klasszikusságot — anélkül, hogy lírájuk a saját klasszicitásba zápulna. (Gondoljunk az Illyés Gyula-i vers változásaira, Tudor Arghezi őszikéire.) Túl a harmadik kötetén — lehet még fiatal a költő. Fő­képpen ha első jelentkezései egyöt jelentettek a zsengék köz­lésével. De aki mindjárt azzal jött, hogy „beteljesítő sorsot vállal“, s aki már az első verseivel megízlel tette a „kívül furcsa“ szökőkút vizének „ritka ízét“, az tízegynéhány évvel az indulás után aligha sorolható be a fiatal költő kategó­riába. (Az ilyen kategorizálás különben is rossz kritikusi be­idegződésünk csupán; az életkorra tekintő pedagógiai vagy udvariassági szempontok egyaránt idegenek az esztétikumtól.) Lászlóffy Aladár — mert róla és a Képeskönyv a vona­lakról című új verseskönyvéről van szó — már csak azért sem tekinthető fiatal költőnek, mert akkor ugyan minek ne­vezzük a Vitorla-ének tehetségeseit (a nem dilettánsokat, a „tollforgató“ minősítést kinőtt ifjú versírókat), akik őt tekin­tik példaképüknek, József Attila után egyenes ágon meste­rüknek? Nos, éppen ez a jórészt megszolgált tekintély, rang kötelezi a kritikust az őszinte, egyenes beszédre, a baráti szi-155

Next