Kántor Lajos: Korváltás. Kritikák, tanulmányok (Bukarest, 1979)
A Forrás-dossziéból
Ha statisztikailag vesszük számba a Felezőidő egyes verseit, valóban feltűnik a régies, kellemkedő stílus „előretörése“. „Én, azki azelőtt ifiú elmével / trópusoktól bucsuzám“, vagyis a minden hagyományos kötöttségtől szabadulni akaró, az elioti világot a maga kezéhez szelídítő Szilágyi Domokos most egyszerre két évszázadot ugrik vissza az időben? Csak azért, mert egy nagy költőnek (akitől Szilágyi korábban már föltehetőleg tanult egyet s mást nyelvkezelésben) sikert hozott ez az eljárás? Ha erről van szó, „az utánzás utánzása“ tökéletesen sikerült. íme, egy új Szilágyi Domokos-vers, a Perc: Csüggök rajta csüggedetlen, csügg ő rajtam csüggeteg, mint a ki nem hűlt egekben függenek kihűlt egek, vég időkig tűrhetetlen, amit tűrve ülhetek, csügg ő rajtam csüggedetlen, csüggök rajta csüggeteg. Kedves, nagyszerű játék, de hogyan alkalmazható rá az annyiszor idézett, korai Szilágyi-vers tudomásunk szerint mindmáig érvényes intelme: „Én játszom ugyan, / de ti / tegyetek komolyan“? És hogyan alkalmazható az olyan bökvers-szintű darabokra, mint a Lagzi? Vagy az ilyen szójátékokra: Antarktiszen „az antarktisztek / buzgón antarktisztelegnek“, a pingvinek „antarktvisztet“ járnak? Igaz, a nagy költők is meg-megengednek maguknak egy kis játékot — példát a Weöressel távolról sem rokon alkatú József Attilától is idézhetünk. Csakhogy József Attila költői játékai (a De szeretnéktcA a Tiszta szívvel s a Születésnapomra ars poeticájáig) végzetesen komoly játékok — replikázhat valaki. Nos, helyben vagyunk. Szilágyi Domokos sem egyszerűen, önfeledten szórakozik. És ezt nem néhány (az eddigieket cáfoló) ellen-idézettel bizonyíthatjuk, hanem a Felezőidő egészének, struktúrájának az elemzésével. Nem csupán megtehetjük ezt, de kötelességünk is megtenni. Az olvasó megengedheti magának, hogy csak itt-ott olvas bele egy verskötetbe, s az első benyomás alapján dönt a továbbolvasásról, a kri-180