Kántor Lajos: Korváltás. Kritikák, tanulmányok (Bukarest, 1979)
Párhuzamos olvasatok
szólni; de lehet-e élesen elkülöníteni bármilyen fontos politikai eseménnyel irodalomtörténeti korszakokat, amikor az írói életművek többnyire nem tartják tiszteletben a korszakhatárt? Igaz, 1945. április 4-én, a fasizmus végső magyarországi veresége idején már nincs az élők sorában Tóth Árpád, Kosztolányi, Juhász Gyula, Babits, József Attila, Radnóti, a két világháború közötti líra folytonosságát azonban az Ady-kortársak, Heltai Jenő, Gellért Oszkár, Füst Milán, Áprily, a Nyugat második nemzedékéből Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, sőt az Illyésnek, József Attilának is utat nyitó Erdélyi József, az ugyancsak népi Sinka István, a harmadik nemzedékből Weöres Sándor, Vas István, Benjámin László, Jékely Zoltán biztosítják. S ha már nem is testi valójában, rendkívüli termékenyítő (bizonyos fokig viszont, éppen szuggesztivitásával, gátló) hatásával az élő irodalom részese József Attila; valójában most felfogott, az ötvenes évek közepétől érdeme szerint méltatott költészetének varázsától az induló fiatalok nehezen függetlenülnek. Az új történelmi helyzet, a fasizmus leverése, a népi Magyarország megteremtése ugyanakkor nyilván nem hagyja érintetlenül idősebbek és fiatalok költészetét, tematikai és szemléleti változásokat sürget, tanúskodásra hívja a költőket egy többévszázados történelmi perben. A háború és a fasiszta diktatúra fojtó légköréből felszabadulva, fellélegezve, a teljes költői front jelen van az ország irodalmi életében, széles hangskálán visszhangzik az újjáépítés, a társadalmi, gazdasági és szellemi átrétegződés előtt álló ország sok problémája. „A pusztulás és a nemzethalál tragikus siratói után a remény és a bizalom derűsebb szólamai uralták a zenekart“ (Pomogáts Béla). Béládi Miklós az 1945 és 1948 közötti éveket hasonló módon fontosaknak ítéli; szerinte „a felszabadulással együtt költői-írói önfelszabadulás is lezajlott — kisebb forradalom ideje ez a magyar líra történetében“. Ekkor még — a következő korszakban kényszerűen vagy (csak) visszahúzódva elhallgató költők: — Erdélyi József, Sinka István, Szabó Lőrinc, Vas István, Weöres Sándor is jelen vannak, Füst Milán ritkán szólaló, filozófiai eszmefuttatásokkal súlyos lírája mintha szárnyakat kapna (a sötét, kardos angyalok világába váratlanul berobban Vlagyimir Iljics!), Áprily ismert költői szintjén bensőséges lírával veszi számba a pusztulást túlélő személyes világát, Illyés az új rendet kö-254