Kántor Lajos - Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1944-1970 (Bukarest, 1973)
A líra fejlődése
módon értelmezi már; az Elégia A.-ért harmadik éneke ezt a címet viseli: „Nem tudtam, hogy az igazság a kétely kancatejével táplálkozik.“ József Attila tragikus sorsában intő jelet lát, s a történtek személyes hangú, lírai felidézésével eljut a katarzisig. Üj, tiszta hang ez Méliusz József költészetében: 19. Hagyjanak békén a nem kétkedő hívók a papok az apostolok és a teológusok ne untassanak a huszadik században a názáreti kínszenvedéseivel ámbár a legenda szerint legvégül ö is kételkedett különben hogyan juthatott volna el a legenda szerinti bizonyossághoz? — kételkedem a legendákban és a vén Jeremiásnak hiszek aki nem létezett méghogyha íródeákja Baruch ránk is hagyta sikoltó költeményét és prófétai státusa részletes adatait. 20. Egyedül a személyesen megszenvedett igazságban hiszek. Ez a személyesség jut a legteljesebben kifejezésre a kötet kiemelkedő szépségű poémájában, A szénásszekér elégiában. A gyermekkor egyik felejthetetlen emlékét, a falut s a szerelem ébredését idézik fel az expresszionista módon áradó szabad versek, de más lírai-epikus versépítményeitől eltérően az emlékezés tárgyszerű pontossága az ökonómiát is biztosítja. Dsida Jenő Viola-ciklusa óta nem ismer a romániai magyar líra ebben a tárgykörben ennyire hitelesen szép költői alkotást. Város a Méliusz József prózáját is az emlékezés, a gyerködben mekkor felidézése emelte az erdélyi szépirodalmi hagyományok felső szintjére. Igaz, a Város a ködben (1969) című regény még 1938—1940-ben született, egyes részletei Gaál Gábor Korunkéban jelentek meg, a végső változat azonban — az 1968-ban írt s a szöveghez csatolt „regény“ tanúsága szerint — később alakult ki. Ebben a könyvben az első világháború körüli évek felidézése a Proust utáni modern európai próza hangjához igazodva, a külső történé-100