Kántor Lajos - Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1944-1970 (Bukarest, 1973)
A líra fejlődése
lettük Hervay Gizella, Jancsik Pál, Veress Zoltán, Páll Lajos, Fábián Sándor. Nekik már nem Petőfi az elsődleges eszményük, hanem József Attila, de éppen a hangadó egyéniségek, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos, felismerik Szabó Lőrinc ugyancsak korszakos jelentőségét, s odafigyelnek Juhász Ferenc, Nagy László kísérletére is. (Szerepük hasonló a bukaresti Nichita Stánescu, Cézár Baltag, a Kolozsvárról startolt Ana Blandiana, loan Alexandra szerepéhez a mai román líra korszerű hangjának megtalálásában, amely már nem A. Tornához, hanem a valóban nagyokhoz, Arghezihez, Blagához, Ion Barbuhoz igazodott.) Ez a sikeres költői forradalom mégsem azonosítható egyszerűen a későbbi Forrás lírájával — már csak azért sem, mert első kiadói eredménye a Majtényiékkel indult, gyermekfővel szerkesztővé avatott — s a maga proletkultos verseit annak idején szintén megírt — Páskándi Géza Piros madár (1957) című kötete. (Ugyanúgy a Luceafárul-nemzedék példát jelentő költőjének a tragikus-korán elhunyt Nicolae Labist tekinthetjük.) Páskándi azonban elsők között választja eszményképül József Attila dialektikus szemléletét, s nem véletlen, hogy a kötet megjelenése előtti évben egyike azoknak, akik az Utunkban a játékos formaművész Dsidát ébresztik és védelmezik. Kányádi lírájának intellektualizálódása (a népitől a modernig vezető illyési út erdélyi példájaként) szintén ebben az időben veszi kezdetét, s legmeggyőzőbb művészi eredményei a Lászlóffy és Szilágyi Domokos, majd Páskándi Géza költői kiforrásával egyidejűek. A hatvanas években kétségbevonhatatlanul beigazolódik aztán, hogy sem a szabad vers, sem a „kozmikusság“, az izmusok gyakorlatát felelevenítő kép- és gondolatkapcsolás vagy a népdalforma gondolati lírára váltása nem jelent szükségszerűen eltávolodást a kor problémáitól: éppen ezek a költők tudják a legteljesebben kifejezni egy új társadalomfejlődési szakasz érzés- és gondolatszövevényét, megőrizve humanista, szocialista eszményeiket. Megújított hagyomány 135